Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Akadnak alkotások, amelyek nem tudnak szerzőjükről leválni. Ez a kötet is csak látszólag szól Eva Braunról, valójában írójának az identitáshiányáról beszél.Angela Lambert anyja német volt, 1936-ban egy angolhoz ment férjhez. A háború alatt azon izgult, hogy férje hazájának pilótái ne bombázzák agyon a szüleit.

Lányuk, a szerző – sikeres újságíró – a saját anyjának élményeit, környezetét, kultúráját kutatja Eva Braun történetében, hiszen a két nő egy időben született. Koruk közös. És mi közös még bennük? („Derék, jóravaló nőnek tartsuk-e Eva Braunt – és mellette az édesanyámat –, vagy olyannak, aki ha mással nem is, de a hallgatással vétkezett?” – kérdezi.) Tartsuk őket inkább deréknak – javasolja.

A kedves mama nem volt náci, csak korának gyermeke. A zsidókat mindhalálig zsidrákoknak nevezte, és ha az ötvenes években színes bőrű mellett mentek el Londonban a lányával, rászólt: „Tartsd vissza a lélegzetedet!”
Eva Braun sem volt náci párttag. Az aranyjelvényt nem politikai szolgálatokért kapta. Amúgy a szerző úgy véli: a jól nevelt középosztálybeli lány egyszerűen beleszeretett a Führerbe, akit maga is delejes személynek, vonzó, karizmatikus tehetségnek tart. Máskor viszont pszichopatának és tömeggyilkosnak bélyegzi, aszerint, éppen melyik forrást forgatja. (Sokat és sokfélét elolvasott.)

Rajongójával Hitler használati tárgyként bánt. Néha azzal kecsegtette: majd a végső győzelem után csinálnak egy nagy filmet kettejükről, és abban Eva Braun játszhatja Eva Braunt. Vonzó.
Hitler környezete nem fogadta jól a nőt. A Berghofban a háta mögött „hülye tehénként” emlegették. Ami túlzás volt. De az biztos, hogy „a szó régimódi értelmében” a kitartott Eva Braun „nem számított úrinőnek” finnyásabb társaságban, például Frau Speer előtt. Sajnálatos.

Frau Hitler távol maradt a politikától. A kristályéjszaka után „volt annyi esze, hogy nem tett fel kérdéseket” – olvashatjuk a kötetben, és itt a válasz a német hölgyek és urak derekasságára is. A struccok úgy gondolták: amiről nem tudunk, az nincs.

Hitler pedig azt vallotta: a siker mindent igazol. Most már csak azt kellene belátni, hogy a bukás is igazol ám valamit!

(Angela Lembert: Eva Braun elsüllyedt élete. Fordította Szántó Judit. Kiadta az Európa.)