Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

„Hátramaradt reakciós vagyok, hátramaradt polgár, hátramaradt tisztelője az elmúlt ötszáz év európai civilizációjának és kultúrájának” – mondja a 85 éves író, történész, John Lukacs. Úgy ítéli: 1989-ben véget ért az a civilizáció, amelyben élt, s amelyből Európa és Amerika felépült.

Az 1980-as évekre Amerika osztálynélküli társadalommá vált. „Az értelmiség mint véleményközösségen alapuló osztály megszűnt.” A társadalmi kötőanyag „a népszerű nacionalizmus” lett, a közvéleményt felváltotta a néphangulat. Ugyanakkor a civilizáció kultúrát is teremtett. E változásoknak nemcsak tanúja volt a szerző, hanem résztvevője is.

A hosszú élet sok tapasztalattal járt. (Ha Magyarországon maradt volna, már régen halott lenne – böngészi ki a statisztikából, így szó szerint az életét köszönheti az Újvilágnak.)

De vissza-visszanéz a régire is, aggódva. Ez a konzervatív, jobboldali tudós a Fidesz vezérszónokaitól megtagadja ezeket a jelzőket: őket populistának és nacionalistának nevezi. Az itthoni szellemi és ideológiai gyűlölködést mélyen elítéli, a „nem igazi magyarok” szelektáló megbélyegzőit, a kiátkozást, a „keresztény-nemzeti Magyarország” eszményítését, az antiszemitizmus megjelenését (egy olyan országban, ahol hozzávetőlegesen a népesség egy százaléka zsidó származású) egyenesen katasztrofálisnak tartja.

Emlékeztet: „Magyarország politikai történelmében voltak már olyan periódusok, amikor... a gyanakvás, az acsargó vádaskodás lerontotta a nemzet egészségét, és kikezdte jó hírét.”

A barbárok már itt vannak, belül a kapukon – mondja.

A kötet akár egy roppant gazdag életmű zárókövének is felfogható. A cím elégiája, a szentenciák sora, a filozófiák összefoglalása szeretetre, szerénységre és tanulásra int.

(John Lukacs: Isten velem. Fordította Barkóczi András. Kiadta az Európa.)

Erdélyi S. Gábor