Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Még akik ismerik Zvolszky Zita műveit, még azok is meglepődnek, ha végignézik a Ferencvárosi Pincegalériában látható kiállítását. (Jegyezzük itt fel, zárójelben, hogy mindenféle mendemondák hallhatóak a galéria jövőjét illetően. Szüneteltetésről, bezárásról, átalakításról és személyi változásokról szól a fáma.

Magunk azonban nem ülünk föl a kósza híresztelésnek, hiszen e kis kiállítóhely évtizedek óta fontos szerepet tölt be a pesti művészeti életben, komoly rangot vívott ki magának, a kiállítani vágyó alkotók sorban állanak kapuinál, és nem is fogyaszt sokat: egyszóval semmi sem indokolná a változtatást. Nem ülünk fel tehát a károgóknak, mindazonáltal aggódunk.)



A meglepődést – ezúttal megint Zvolszky Zitáról van szó – a jelenlegi kiállítás arányai okozzák. Néhány tucat kép fér csupán az apró félpincébe, ezek azonban pompásan mutatják, voltaképpen milyen sok arca van Zvolszky Zitának. Az elemzők főleg a szürrealizmus határán egyensúlyozó, bravúros ecsetkezeléssel és lángoló színekkel készült Dalí-közeli képeit szokta méltatni (és méltán), ám itt egyként rácsodálkozhatunk letisztult nonfiguratív (már-már absztrakt) vásznakra éppúgy, mint klasszikus szépségű grafikákra.

Zvolszky Zita nagy kereső: az elmúlt két évtized megtalált művészeti drágaköveit mutatja be ez a tárlat.