Fejvadászok

Ez a film a könnyebb műfajba való, noha halálból jut ide is fölösen. Igaz, kis hősünk nem szent, ellenben cinikus és nagyképű, ráadásul rejtett, kettős életet él. Szép, magas, szőke feleségét akarja tejben-vajban füröszteni, s ennek érdekében „a bűn útjára lép”. Méghozzá igen gyakorlottan.

„Roger Brown vagyok, magasságom 168 centiméter.” Hogy ekkorka, az még nem drámai súlyú bejelentés, legfeljebb kellemetlen adottság. Egy másik mű kezdetét idézve: az „úgy döntöttem, hogy gazember leszek” – már igazi tragikai vétség! S nagy a különbség.

Lám, ez a film a könnyebb műfajba való, noha halálból jut ide is fölösen. Igaz, kis hősünk nem szent, ellenben cinikus és nagyképű, ráadásul rejtett, kettős életet él. Szép, magas, szőke feleségét akarja tejben-vajban füröszteni, s ennek érdekében „a bűn útjára lép”. Méghozzá igen gyakorlottan. Az meg külön grimasz, hogy ez a diktátorkahajlamú, bűnöző fickó humánerőforrás- (!) szakember, noha erre legbelül – látjuk! – teljesen alkalmatlan. S ha mégis alkalmasnak tartják, akkor igencsak lesújtó véleményünk lehet arról a cégről, arról a világról, ahol ez lehetséges... (Aztán a történet elkanyarodik a veretes-véres akciófilmek irányába.)

Nehéz ám Barna úrnak drukkolni. Nem a kétlöketű, egyszerű hollywoodi dramaturgia (jó ember–rossz ember) működik itt. A pasas két különböző szerepet egyesít magában: képletesen szólva egyszerre hordja a fehér és a fekete sombrerót azon az egyetlen fején. Ám a többi szereplő még veszedelmesebb. Legyen szó az exkommandósról, a bérrendőrről, az orosz kurváról, az árulókról. Brown csupán relatív hős, és ez eléggé nehézzé teszi azt, hogy a néző „vele menjen”, „neki drukkoljon”, leginkább lúzerré válása után. Noha kétségtelenül ő a főszereplő: maga kezdi mesélni a történetét, őt érik kudarcok, sebesülések és meglepetések. Körülötte és belőle folyik a vér. S még a fekáliába is ő merül kétségbeesetten. (Semmi sem idegen tőle, ami emberi? És hát a fekália is az emberből származik, ugyebár.)

Az üldözéses thriller sémái azonban az ellentmondások dacára benn tartják a megtalpalt nézőt az igencsak erős történeten belül. Csak a mese vége lesz túl sima... Ott már vissza is élnek a közönség lekerekítő, egyszerűsítő igényeivel.

(Írta: Jo Nesbo/, rendezte: Morten Tyldum.)