Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Nők és Ujpest: ahogy a költő mondja, bár nem éppen ebben az összefüggésben, e kettő kell nekem. Nem csoda, hogy remekül éreztem magam pénteken este az Ujpesti Polgár Centrum összes termeiben, ahol – az Ujpest Galéria és az Ujpesti Képzőművészek Társasága szervezésében – megnyílt a Nők a művészetben című kiállítás. A hivatalos Ujpest által egyébként is elég régen voltam meghívva (most sem: nyilván elkallódott a címem a nagy felfordulásban), úgyhogy ezúttal külön öröm volt látni a sok kedves, baráti arcot, váltani néhány szót világról, egészségről, családról, vagy csak összekacsintani ezzel-azzal a vállak fölött. Jó volt látni a zsúfolásig telt színháztermet (ehhez is mennyi emlék köt, istenem, a mesemozitól a sorozáson át irodalmi estekig), rokonokat, barátokat, ujpestieket. Jó volt megélni nagyon az összetartozás érzését.


És jó volt látni a több mint félszáz alkotást: festményeket, grafikákat, szobrot, plasztikát. Jó volt nézni ezt a stílus- és formakavalkádot, ezt a különös kaleidoszkópot. Hiszen a Somos Zsuzsa által idén másodízben megszervezett kiállításnak egyetlen közös vonása van, csak női alkotók szerepelnek benne. (Íme, néhány név, kedvcsinálónak: Kárpáti Éva, Sziksznian Wanda, Keresztes Dóra, Kádár Katalin, Szunyoghy Viktória, B. Láng Ernesztin.) Két éve, az elsőnél, emlékszem, hosszan merengtem azon, van-e női művészet. Ma már egyszerűen csak örülök, hogy ott lehettem.