Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Alexander Brody megint kifundált valami unikálisat. És az a legszebb a dologban, hogy az egészet azért találta ki, mert örömet akart szerezni az egyik barátjának – akinek az volt a vágya, hogy megtervezhesse a következő Brody-könyv borítóját. És ha egy barát ezt szeretné, akkor Bródy Sándor mindent megtesz azért, hogy úgy legyen.

Most csak egy könyvet kellett létrehoznia. És mivel azt szerette volna, hogy a könyv mielőbb elkészüljön, felkérte néhány barátját: írják meg a kötetet vele együtt. Így épült fel hatvan-egynéhány apró téglából a Barátaim könyve. Mindenki hozott valamit, azokat Bródy sorba gondozta, írt mindegyikhez egy afféle bemutatót-beköszöntőt, és már el is készült a könyv: lehetett a fent mondott barátnak (ki e lavinát elindította) terveznie a fent mondott borítót.

Minthogy magam is szem vagyok a láncban – vagyis az a megtiszteltetés ért, hogy szerepelhettem Bródy Sándor könyvében –, a könyvről nem is szólnék többet. Szólnék viszont Bródy Sándorról, a barátról: merthogy amilyen nagy ravasz ő, bár szabad kezet adott mindenkinek az írás során, mármint a főtéma, a barátság vonalán, azt kikötötte, hogy róla a kötetben nem eshet szó.

Pedig ha barátság, akkor csakis Bródy. Igazi polihisztor ő, író, szerkesztő, reklámszakember, üzletember, sportember, hóember és dandy (és még sorolhatnám), de az kétségtelen, hogy barátként a legjobb. Főállású barát mégpedig: esztétikai minőséggé emelte a barátságot. Olyan elegánsan tudja csinálni, mint senki sem. Úgy tesz, mint ha részünkről volna szívesség, hogy barátkozunk vele, hogy kegyesen megengedjük neki, találja ki legtitkosabb gondolatunkat, valósítsa meg legmerészebb terveinket, figyeljen szavainkra, s jegyezze meg, melyik a legkedvesebb szivarmárkánk. Cserébe csak annyit kér, hogy hadd tudhasson minket a barátjának.

Egye fene, részemről nincs akadálya. Ha ő is úgy akarja, barátja maradok a sírig.