Hetilap kereső

Bölcs István írása

Szép hosszú vetítés, minden belefér: katasztrófa-, kaland-, akció-, romantikus, tudományos-fantasztikus film. És sok titok.

Itt van ugye mindjárt az elején ez az antianyagdolog. Svájcban elő is állítottak kis mennyiségű pozitront óriási energia és pénz befektetésével. (Azt olvasom: egymilliárd grammnyi antianyag előállítása a NASA szerint 6 milliárd dollárba kerül. Egy „antianyagbombához” szükséges mennyiségnek a legyártása – a technika jelenlegi szintjén – úgy egymilliárd évig tartana. A Dan Brown-regény sikere után a genfi nemzetközi részecskefizikai kutatóközpont (a CERN) honlapján leszögezte: antianyag előállítható, antianyagbomba nem.

Ez a misztériumok filmje. A vallási misztériumoké és a velük szemben álló, valláson kívüli szervezetek misztériumaié. A tudomány misztériumaié is, meg a művészeté, csakúgy, mint a Da Vinci-kód. A kódfejtés maga is a misztérium része, amely csak a beavatottak előtt nyílik meg. Mert a világ nem olyan, hogy a titkok csak úgy napvilágra, közforgalomba, piacra kerülhetnének!

A tudományos titkoknál nem kisebbek a hitbéliek sem. Kik azok az illuminátusok? Miért üldözte őket az egyház? Miért üldözik most ők az egyházat? Mit keres az antianyagbomba a Vatikán alatt? Miféle jeleket hagytak a merénylők?

Ekkor jő a Da Vinci-kódból jól ismert ikonológus szimbólumkutató, és versenyezve az idővel hol hullára talál, hol angyalra.

Közben bejárjuk a Vatikánt és Rómát, megismerkedünk olyan perspektívákkal, amelyekkel az átlagturista sosem.

Aztán, persze, ahogy lenni szokott: kiderül, hogy az ördögfajzat, akire gyanakodtunk, jó ember, a rendes meg maga a pokol: őrült szörnyeteg.

Hosszú képeskönyv, titkoktól szaggatva. Helyenként valódi a feszültség, máskor gerjesztett: kínos zenei túlmodulálással, rángatott kamerával előadva.

Vegyesfilm.

(Írta Dan Brown, rendezte Ron Howard, kutatja Tom Hanks.)