168 Óra Online -

Annyira leszakadnánk attól a színvonaltól, hogy lúzerekké válnánk

A kasznár fia ügyesen zongorázott. A híre túllépte Doborjánt, s az Esterházy-birtok szalonjától Bécsig jutott. A császárvárosban már csak Czerny mester és persze Salieri tanítja a kilencéves Liszt Ferencet. Európa a lábai előtt hever. Párizs, Róma, Weimar az otthona, hazája nyelvét nem is beszéli. A pesti árvíz idején jótékonysági koncerteket ad, 25 ezer forintot postáz, 1840 januárjában pedig alapítványt tesz egy nemzeti zenede létrehozására. Innen számíthatjuk a Zeneakadémia születését. Az intézmény rektora a minap megkapta a közszférában dolgozó legeredményesebb vezetőnek odaítélt karrierdíjat. Beszélgetés Batta Andrással, a Zeneakadémia rektorával. SZÉKELY ILONA írása.

Tíz és fél milliárd forintot nyert uniós pályázaton a Liszt Ferenc Zeneakadémia. Hazai felsőoktatási intézmény soha még nem kapott ennyi pénzt.

A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében ezermilliárdnyi összeget hívhat le az uniótól a magyar állam 2007 és 2013 között. Úgy látszik, sikerült meggyőzni politikusainkat, hogy a zene ügye kiemelt jelentőségű, a magyar imázshoz a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a világhírű magyar muzsika is hozzátartozik.

Felújítják az épületet?

A pályázat szerint ez lesz az európai zenei felsőoktatás központja. Pusztán az épület restaurálására az EU nem adott volna semmit, hiszen a fennállása óta csupán kisebb tatarozásokon esett át. De valami csoda folytán a világháború megkímélte. Ezért alakulhatott úgy annak idején, hogy az épületében folytak a népbírósági tárgyalások és a nagy politikai perek is... Az intézmény azonban mára technikailag elavult. Jelenleg nincs elég művészszoba, ahová az este fellépő zenészek elvonulhatnának. A növendékeknek sem tudunk az épületben elég gyakorlóhelyet adni.

A halszag azért oda is felkúszott

Amikor a kiegyezés után Csengery Antal Deák-párti politikus javaslatára megszavazták a felsőfokú zenede létrehozását, elnöke az akkor hatvannégy éves Liszt Ferenc, igazgatója Erkel Ferenc lett. Liszt a téli hónapokat a magyar fővárosban töltötte, zongorista-mesterkurzust vezetett. Kezdetben a Hal tér (a mai Irányi utca) 4. szám alatt, a második emeleten folytak a stúdiumok, Liszt lakásának első emeletén. Öt tanár harminckilenc növendéket pallérozott. (Mellesleg a halszag ide is felkúszott.)

1879-ben költözött az intézmény és az őszülő komponista is a Sugár (ma Andrássy) útra, amikor elkészült a „régi” Zeneakadémia épülete a Vörösmarty utca sarkán. A múzeumban ma is őrzik egykori réztábláját. A vitrinben láthatók a rajongó hölgykoszorú féltett kincsei: Liszt szalaggal átkötött hajfürtjei. A mester itt tanította Thomán Istvánt, akinél majd évek múlva egy Bartók nevű ember is tanul majd.

Idővel aztán, amikor az Országos Színészeti Iskola is betelepedett, a Sugár úti épület kezdett szűkössé válni. A Gyár és a Király utca sarkán ezért vásárolt a főváros telket. Korb Flóris és Giergl Kálmán nyerték a pályázatot. Az akadémia akkoriban az ország első számú exkluzív épülete volt, amelynek teljes födémzete vasbetonból készült. Szecessziós, „egyiptomi” és barokkos motívumok jelentek meg rajta, a bejárat felett Stróbl Alajos Liszt-szobrával. Az ablakokat Róth Miksa színezte, a díszterembe pedig egy négymanuálos hangversenyorgona került.

1907 májusában avatták a Zeneakadémia új épületét. Az ünnepséget az alapító tanárok (Liszt, Erkel, Robert Volkmann, Ábrányi Kornél, Nikolits Sándor) már nem érték meg. A megnyitón Volkmann zongoraversenyét az akadémia frissen kinevezett tanára, bizonyos Bartók Béla játszotta.

Mi a megoldás? Hiszen az épület méretei nem változhatnak...

Kaptunk az államtól egy kiürített iskolát a Wesselényi utca 52.-ben. Ennek felújításával indul 2009 elején a pályázatban foglaltak megvalósítása. Az összes irodánkat oda fogjuk költöztetni, így sok szoba felszabadul. Ugyanott huszonöt kis, hangszigetelt „cellát” is létrehozunk, ahol a gyerekek korlátozás nélkül gyakorolhatnak.

Azért marad pénz jobb hangszerek vásárlására is?

Az utóbbi időkben – az idei évet kivéve – alig jutott pénz hangszerre. Most a projekt költségvetésében erre több száz milliót különítettünk el. Tudni kell: egy Steinway-hangversenyzongora – Kocsis Zoltán vagy Ránki játszik ilyenen – harmincötmillióba kerül. Egyébként nemcsak a tárgyakkal törődünk.

Mit jelent a változás? Új pedagógiai módszerek bevezetését, vagy magasabb zenetanári fizetéseket?

Épen kell tartani a zeneiskolai hálózatot, különben vége a világhírű magyar zenének. Ebben a művészeti ágban nagyon fontos, hogy a tehetségek már cseperedő korban megmutatkozzanak. Amikor gyerek voltam, szinte mindenki járt zeneiskolába, mert „ingyen volt”. Nem szeretnénk csupán egyfajta szofisztikált oktatást, elefántcsonttornyot építeni, mint afféle sztárintézmény.

A kilencvenes évek végén a vidéki tagozataik – Győr, Szeged, Miskolc, Pécs, Debrecen – anyagi okok miatt leváltak a budapesti anyaintézményről, és az ottani egyetemekhez csatolódtak. Itt felsőfokú tanár- és művészképzés is folyik. Megszűnt tehát a Zeneakadémia hajdani monopóliuma. Koncertek terén is akadt riválisa: megnyitotta kapuit a Nemzeti Hangversenyterem.

A vidéki zenei karok önállósulása érdekes versenyt eredményezett. Ez egyáltalán nem baj. Ami a koncerteket illeti, ha változatlan marad a Zeneakadémia mai infrastruktúrája, tíz éven belül annyira leszakadnánk attól a színvonaltól, amit a Művészetek Palotája képvisel, hogy lúzerekké válnánk. De ha a fejlesztés megvalósul, e patinás épületnek sajátos szerepe lesz a hazai hangversenyhelyszínek között.

A maga hírével...

A fiatalokra, az ifjú tehetségekre építve az oktatás és a hangversenyek sajátos szimbiózisát valósítanánk meg. Az ottani műfaji sokszínűséget valószínűleg nem tudjuk vállalni, de a dzsessz és a népzene fontos marad. Nagy és drága szimfonikus zenekarokat sem hívhatunk meg. Ebben ugyanis nem versenyezhetünk. Nálunk bensőségesebben szólalnak meg Chopin etűdjei, más egy zongoraest. A Műpában viszont Wagner Parsifalja élmény. Nem rivalizálunk. Nem is akarunk.

A Zeneakadémiára mindig nehéz volt bekerülni. A siker viszont még nem jelent zenei karriert. Könnyen találnak állást az itt végzettek?

Évente hatvan-hetven hangszeres diák végez nálunk. Ennyi muzsikust az ország képtelen eltartani, ezért sokan külföldre mennek. Az intézménynek nem kötelessége elhelyezni a hallgatóit, bár próbálunk segíteni ebbben is. Számít az akadémia híre. Az uniós projekt könnyebbé teszi majd a menedzselést is. A legnehezebb dolguk a zongoristáknak van. Tudok esetről, amikor egy fiatal valóságosan belebolondult abba, hogy előadóművészként nem kapott munkát. Nem mindenki tudja eladni magát ebben az anyagiasult világban.