Hetilap kereső

Bölcs István írása

Hoolywoodba lassan jár a posta. Majd másfél évszázad kellett hozzá, hogy némely hajdani európai érzés oda átszivárogjon és képpé váljék.

„Éltem álom, álmom élet” – írta Reviczky Gyula. „Hátha minden e világon, / Földi életem, halálom, / Csak mese, csalódás, álom...?” – meditált a nádas tavon Vajda János. Az élet álom címmel Krúdy is remekelt.

Az Eredet című tudományos-fantasztikus film szerint e kettő nem válik el egymástól, hol itt vagyunk, hol ott, s maguk a szereplők sem tudják mindig, hogy álmodják-e magukat, vagy élik.

Aligha van erre a váratlan átesést biztosító „csapóajtó-effektusra” jobb médium a filmnél. A montázs pedig kiváló eszköz az átvágásra és az „átvágásra”.

Ha ezenközben itt is vagyok, ott is vagyok, s még az álomnak különböző mélységei is vannak, mint egy terebélyes mélygarázsnak, ahol élő s holt lelkekkel lehet találkozni, valamint összövetségi randevúkat tudunk lebonyolítani a kollektív tudatalattiban, már láthatjuk: nem kisigényű a vállalkozás. Hanem fantasztikus.

Hősünk nemcsak álmodékony férfi, de hasonügyekben amúgy is specialista. (Az álom én vagyok.) El tudja lopni az álmokat (ehhez kell a tejszínhabos szájú Rómeó, Leonardo DiCaprio), s be tud ültetni a gyanútlanok agyába eszméket, amelyek kinőnek, mint a bojtorján.

Hősünk nemcsak príma álomtolvaj, de kemény fiú is. Egy Bond veszett el benne, egy James Bond. Vagy annak álmodja magát. Itt-ott.

Illúzió minden („mi megyünk-e vagy a felhő...?”), Párizs utcái felhajthatók, házai megtükrözhetők („Nap alattam, nap fölöttem...”), ki tudja, mi a tükre minek, illetve minek a tükre mi.
Sok!

Ahogy sok a nagymenő felmenő is: a laposra olvasott Platón, Descartes, Freud, Bergson meg a többi, akik korábban hasonlókon törték a fejüket. És sok a filmes ős is: a Bagoly folyó meghosszabbított pillanatának „belső ideje”, a Szerelmem, Hirosima némely képsorából (a rakparti haldokló kezének rángatózásából) kikerekedő asszociatív emlékkép. Kipreparálható az eredet.

A technikoromantika szüli itt újjá a felmenők ideáit, keveri meg némi mélységesnek mutatkozó (ám igen felszínes) miszticizmussal és vitathatatlanul erős látványvilággal.

Siker lesz tehát.

(Írta és rendezte Christopher Nolan.)