Hetilap kereső

Bölcs István írása

Bár duplán megnevezik a helyszínt (lásd fent!), jobban képben leszünk, ha egyszerűen csak egy vidéki vidámparkkal azonosítjuk a címet. (Kalandpark nekem a Jurassic-féle volt, az igen!)

Itt leginkább érettségi után is félérett fiatalemberek és hasonszőrű lányok próbálnak pénzt keresni és magukat feltalálni, vagyis szórakoztatóipari háttéremberként érvényesülni. A világ azonban csalfa: a bábuk fejére oda van ragasztva a keménykalap, hiába találod el a labdával, le nem esik, ezért a nagy s...ű panda nem kerül nyertes kezekbe. (Ennél sokkal csúnyábban beszélnek szerte a széles vásznon, de nem feladatom ennek a szókincsnek a terítése.)

Ha a kalapos báb is hamis, lehet itt minden festve: barátság és szerelem, érvényesülés és munka, Európa és Amerika. Vagyis az egész. Hőseinket körbeveszi a villódzó, füstös, forgó, kábító és áttekinthetetlen, csiricsáré katyvaszvilág. Ebbe próbálnak beleszocializálódni, készülni a jövőre, naivan. A jövőre, amely majd villódzó lesz, füstös, forgó és kábító, s természete szerint olyan, mint a hullámvasút – egyszer fel, egyszer le, és közben lehet sikítani. Mint itt.

Látható: a maturált emberekre még ráférne egy kis utóérlelés. Erre tesznek kísérletet droggal gyorsítva, bevett s kihányt szeszekkel, családi drámákkal, lelkifurdalással, generációs ellentétekkel, komplexusokkal, végig nem vitt önelemzésekkel.

A körhintás világ (s benne a hintáslegények köre) mögött az 1987-es esztendő díszletei vannak, ennek slágerei szólnak, ennek divatját hordják hőseink, de ennek nincs igazán jelentősége. A magyar 1987 emlékei nem fedik le ezt a történetet. Amely így helyi érdekű és infantilis.

(Rendezte Gregg Mottola.)