Hetilap kereső

Sándor Zsuzsanna írása

A világhírű filmrendezőnk egy évvel ezelőtt, a berlini filmfesztiválon kapta meg A torinói ló című alkotásáért a zsűri Ezüst Medve díját meg a nemzetközi filmkritikusok fődíját is. Már ott bejelentette: nem rendez többé. Tavaly decemberben őt választották meg a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének, idén pedig főszervezője lett az állami támogatás nélkül létrejött „fapados” filmszemlének. Akkor azt ígérte: a szemle után fontos bejelentései lesznek. Most lapunknak elmondta: a független hazai filmesek létrehoztak egy új filmalapítványt, és tárgyalásokat kezdtek az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalappal. SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.

– Ön a világ legismertebb magyar filmrendezője, kapcsolati tőkéjét felhasználhatná saját produkcióira, filmes vállalkozásaira is. Mégis inkább filmgyártásunk gondjaival bajlódik. Miért teszi?

– Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek muszáj vállalnia a rábízott feladatot: engem kollégáim nemrég megválasztottak a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökének. Ez a bizalom számomra nagyon fontos. Amióta másfél éve felszámolták az Magyar Mozgókép Közalapítványt (MMKA), és Andy Vajna kormánybiztos megalakította a Magyar Nemzeti Filmalapot, nem készült új hazai film, és a szakma szinte teljesen szétesett. Mindenütt csak a frusztrációt, elkeseredést tapasztaltam. Ezért tartottuk annyira fontosnak, hogy önerőből is megrendezzük az idei filmszemlét. A legnagyobb siker, hogy jókedvű, örömteli találkozó lett: a filmesek úgy érezték, visszanyerték emberi, szakmai méltóságukat. Rengeteget jelentett, hogy eljöttek hozzánk a magyar film külföldi barátai is: például a berlini és a cannes-i filmfesztiválok igazgatói. A szemle utolsó napján Schilling Árpáddal összművészeti konferenciát tartottunk: neves hazai zenészek, írók, színházi emberek álltak ki a kultúra politikai függetlensége mellett.

– Vajna viszont azt nyilatkozta: a filmszemle ellenük szerveződött. Ön szakmai háborút akar.

– Hogy ez mennyire nincs így, bizonyítja: a szemle után – annak hatására – sor került az első hivatalos találkozóra köztünk. Az új filmalapot Andy Vajna és Havas Ágnes vezérigazgató képviselte, a filmművészek szövetségét Kende János operatőr meg én.

- Korábban ön illegitimnek nevezte a szakmai konszenzus nélkül létrehozott filmalapot. Éreztette azt is: Vajna és az ön filmes elképzelései annyira messze vannak egymástól, hogy reménytelen a közeledés.

– A szakma érdekében kötelességünk mindent megtenni azért, hogy közös pontokat találjunk, és képesek legyünk együttműködni. Ne vádolhasson bennünket senki azzal, hogy meg sem próbáltunk tárgyalni egymással.

- Vajna többször kijelentette: azok tiltakoznak a filmalap ellen, akik felelőtlen túlköltekezésükkel csődbe vitték az MMKA-t. Erről is esett szó a megbeszélésükön?

– Én a tárgyalás elején leszögeztem: nem akarok számháborúba bonyolódni, hogy mennyi volt az MMKA valós hiánya, és ki a felelős ezért. Ám az nem igaz, hogy a filmszakma önkormányzati rendszere okozta volna a csődöt. Annak idején a Medgyessy-kormány ígérte meg, hogy 2006-ra tízmilliárd forinttal támogatják a honi filmgyártást. Később a Bajnai-kormány írta alá azt a szerződést, amely garantálta: 2010 és ’13 között huszonhárommilliárd jut az MMKA-nak. A közalapítványnak kidolgozott konszolidációs terve volt az adósságcsökkentésre, mégis megszüntették. De most már túl kellene lépnünk a múlton, foglalkozzunk inkább a jelennel meg a jövővel! Az új filmalap ellen ugyanis elvi kifogásaink vannak.

- Elmondta ezt Vajnáéknak is?

– Persze. Elfogadhatatlan, hogy az MMKA demokratikus önigazgatási rendszerét önkényesen felszámolták. Az új filmalap grémiumában a Vajna által felkért szakértők teljhatalmat kaptak, felülről, paternalista módon döntenek pályázatokról, és ezzel kiskorúsították a szakmát. Ráadásul korábban a mozgóképes közalapítvány egységesnek tekintette a hazai filmművészetet: egyaránt felügyelte a játék- és a dokumentumfilmet, a kísérleti és az animációs műveket, emellett támogatta az art mozikat. Most ezt is szétverték. A Vajna-féle filmalapnál csakis az egész estés produkciók pályázhatnak, a „rövid műfajok” átkerültek a Médiahatóság által felügyelt MTVA-hoz. Így viszont elvész a művészet szabadsága és függetlensége, hiszen az államilag kijelölt „ablakon” kívül más pénzforrás nincsen. A filmművészek szövetsége ezért jelképes összeggel, tíz euróval létrehozott egy alternatív filmalapítványt. Arra kértük Vajnáékat: öt és fél milliárdos állami támogatásuknak egy részét osszák meg a mi filmalapunkkal.

- Mennyit kértek tőlük?

– Úgy számoltuk, ahhoz, hogy a két filmalap között reális egyensúly legyen, körülbelül kétmilliárdra van szükségünk. Ebből finanszírozhatnánk dokumentumfilmeket és az art mozikat, valamint évente elindíthatnánk úgy tíz játékfilmet.

- Vajnáéknak miért lenne érdekük, hogy riválisokat pénzeljenek a honi filmpiacon?

– Ne tévedjünk: itt az adófizetők forintjaiból fenntartott filmgyártásról van szó! Demokráciában az embereknek joguk van ahhoz, hogy a közpénzből fizetett művészet sokszínű és plurális legyen. Ne egyetlen állami filmközpont néhány döntnöke határozzon ízlésről és értékekről. A piacgazdaságban miért ne teremthetnék valódi versenyt? Készítsék el Vajnáék is az ő filmjeiket, meg mi is a sajátjainkat, és majd a néző eldönti, melyik a jobb.

- Mégis abszurd ötlet, hogy egy kis országban két filmalap működjön. Ilyen sehol nincs a világon.

– De olyan sincs, ami most van nálunk: az unióban mindenütt plurális, „többablakos” filmtámogatási rendszer létezik.

A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.

Tarr Béla mérleget von: