Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Gorka Lívia műveiből régóta nem láthatott kiállítást a pesti közönség: a művésznő évtizedek óta visszavonultan él, az utolsó olyan tárlata, ahol új anyagot vonultatott fel, nyolcvanhétben volt látható.

Most – a nyolcvanötödik születésnap örvén – a különféle érdekelt intézmények és a Gorka-barátok dicséretes együttműködése eredményeként a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum ad szép válogatást az életműből.

A használati tárgyaktól a figurális és nonfigurális alkotásokig sok minden látható itt, s velük remekül végigkövethető az a különös küzdelem, amelyet Gorka Lívia vívott az agyaggal, hogy amennyire csak lehet (meg egy kicsit még azon is túl) kitágítsa a keramikusság művészi határait.


Van egy-két értelmiségi nemzedék ebben az országban, amelynek a Gorka Lívia művészete mindennapi élménye volt a hatvanas–hetvenes években: egy-két hosszú nyakú gorkás váza minden jobb lakásban felfedezhető volt (hisz epigonok egész sora gorkásította el a hazai ipart), benne néhány bambusz, mögötte cserge vagy poszter. Apáink egy kicsit az ő szemével nézték a világot, legalábbis ami a kerámia feladatát illeti.

Mi, akik ifjan lelkesen lázadtunk e világ ellen (és a variabútort, ha tehettük, ismét stílbútorra cseréltük), most friss szemmel nézhetjük ezt a művészetet. És jó szívvel állapíthatjuk meg, hogy kiállotta az idők próbáját.