Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

A legkiszolgáltattabbak éppen a gyerekek voltak. Az igazi sorstalanok. Naivak. Született áldozatok. Gyakran ők lesznek a hősei könyveknek, filmeknek. (Másfél millió gyereket öltek meg.)

Ez a kötet (az Egyszer) egy sorozatot folytat. A Sobibor, A csíkos pizsamás fiú (amelyből film is készült) az előzménye.

A kiadó szándéka, hogy a mai fiatalkorúak előtt is érzékletessé tegye a nácizmus bűneit.

Az Egyszer hőse kilencéves, Félixnek hívják, egész pontosan Felix Salingernek. Szemüveges. És élénk a fantáziája. A szülei egy hegyek közti lengyel árvaházba menekítették. Valaha, a békében könyvesboltjuk volt. Most össze van zavarodva a világ.

A könyveket a kolostorudvaron idegen uniformisba öltözött katonák égetik, s a veszélytől csak Isten, Jézus, Mária, a pápa és Hitler óvhat meg, legalábbis így mondta az árvaházban a gyermetegen flexibilis lelkületű Ludwik atya.

A szüleit kereső kisfiú aztán sorstársra talál egy árva kislány személyében, majd a többi üldözött között, akikről tartósan azt hiszi, hogy mind zsidó könyvesboltosok, akiknek a sorsa közös apjáéval, anyjáéval.
(S ebben nem is tévedett.)

Az erőltetett menet végén a városba jutnak, s a kisfiúnak, aki mindig mindenkiről a jót feltételezte, rá kell jönnie, hogy a való világ – más.

Mégis: végül nagyon szerencsésnek mondhatja magát a kis Salinger, noha a túlélőpakk már letehetetlenül ránőtt a hátára, a vállára. Amint azt a Kertész Imre-regény szabadult fiúja is érzi, vagy az Élet szép című Roberto Benigni-film gyerekhőse.

Mert ismételjük meg, már csak a kontraszthatás kedvéért is: az élet szép. Annak, aki megélhette.

(Morris Gleitzman: Egyszer. Fordította: E. Gábor Éva, Kiadta a Cicero Könyvstúdió.)

Erdélyi S. Gábor