Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Keszthelyről igazán csak felsőfokban lehet beszélni. (Legkeszthelyebb.) Illetve és pontosabban a keszthelyi Festetics-kastélyról és csatolt részeiről. (Ami a várost illeti, ott már bonyolultabb a képlet, van sok dicsérendő benne, de akad elég hümmögnivaló is: olyan az egész, mintha a helyiek még nem döntötték volna el, Füred útját járják-e, vagy Siófokét. Nem segítek.)

Abban a szerencsében van részem, hogy évtizedek óta figyelhetem a kastély fejlődését, alakulását. Volt honnan fejlődnie, legyen annyi elég. De hogy folyton és szüntelen van hova is, az Czoma igazgató úr fáradhatatlanságát és ötletgazdagságát dicséri. Pedig ha van valaki, aki nyugodtan elüldögélhetne már a babérjain, hát ő az. De ha van valaki, aki biztosan nem ezt teszi, nem ezt fogja tenni, az szintén ő. Nem mehet olyan gyakran az ember (nem megyek egyébként olyan gyakran, fájdalom, mint szeretnék), hogy ne fedezhetne fel valami újdonságot. Az állandó, már megszokott kiállításokon kívül alkalmi tárlatok sora várja az érdeklődőt, és aztán ott van még a nyári színház is, sztárhegyekkel, igaz, erről most nem ejtünk külön szót.

Ejtünk viszont az új múzeumi szárnyról (nem is szárny ez, hanem külön test, a kastélykert mögötti részen), amely – ha jól értem – csak első lépés egy nagyobb szabású menetelésben, de máris sokat mutat. Most konkrétan egy vadászati meg egy vasút-modellezési kiállítást. Nem teszek úgy, mintha éppen ez a két témakör állana érdeklődésem homlokterében, de ha már választanom kell, inkább a vasutat választom. (Száz vasutat, ezeret.) Persze ha már így alakult, vittem magammal szakembereket, a Szigeti és Polgár urakat, akik komoly modellezői múlttal rendelkeznek, és még komolyabb jövőben reménykednek. Nahát, az ottani dolgok láttán nekik is leesett az álluk, pedig a modellek, ha jól értem, bármelyik boltban megvásárolhatók (néhány tízmillióért), hanem a koncepció meg a digitalizálás, az egyedülálló.

Én csak annyit mondanék, hogy a modellvonat nem késett Tördemicnél. Nem úgy, mint az igazi.