Hetilap kereső

Nádas Sándor írása

A második emelet az igazi meglepetés. (Mert az már nem tartozik a meglepetések közé, hogy a Kogart igényes, gazdag, szakmailag végiggondolt és elegánsan kivitelezett életmű-kiállítást rendez: nem először fordul ez elő.)

A második emeleten a fiatal Egry művei láthatók: közöttük nem egy olyan, amelyről a festő ismerői sem igen tudtak. A széles közönség bizonyosan nem: ráadásul az „útkeresés” éveiben „a fény festője” számos irányban tapogatózott, míg rálelt formanyelvére, technikájára és fő témájára. (A pasztellszerű technikáról, a festményeket elöntő fényről és a Balatonról van szó, természetesen.) Aki az utóbbiakra kíváncsi, azoknak ott van a győri múzeum meg a Nemzeti Galéria, aki az előbbiekre, azoknak mindenképpen látniuk kell a Kogart második emeletét. Szinte képről képre tudjuk kitapintani, hogyan jutott el Egry önmagához az első alkotói évtizedben. (Még a kiemelt idézetek is segítenek, hisz Egry filozofikus, „gondolkodó” festőként pontosan reflektált belső útjára.) Az első emelet a fő művek sorát adja: lubickolhatunk a fényben, az életörömben, és elmélázhatunk azon, milyen sors jutott volna Egrynek, ha nem teszi le az ecsetet a negyvenes évek közepén, ha nem lehet veszély nélkül kanonizálni, beleszelídíteni (voltaképpen szegényparaszti származása okán) az új idők irányzataiba.

Persze, ez az utókori történet az életműre már nincsen hatással. Hogy menynyire nincs, pontosan mutatja ez a pompás kiállítás.