Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Rácmolnár Sándor ötvenéves. Ez a tény már önmagában a lehetetlenség határát súrolja, vagy olyan életrajzi adat, amely a műveket egyáltalán nem érinti – a művek ugyanis egy gyermeki naivitását, játékos kedvét, vitalitását töretlenül őrző fiatalember alkotásai. Mindamellett, ha már így esett, a Várfok Galéria szép kiállítással tiszteleg kedves művésze előtt. És fordítva: a művész is szép anyaggal tiszteli meg kedves kiállítóhelyét. Ebből a kölcsönös tiszteletből izgalmas, remek tárlat lesz, a „Graphic novel”, amely néhány nagyméretű munka (akril, akvarellceruza, kollázs, papír, ahogy a művésztől már megszokhattuk) egymásra építését jelenti – egy kép-regény különös fejezeteit, amelyekben csodás, antropomorf állatszerű lények (még leginkább pávákra és nyulakra emlékeztetnek, de persze megannyi gépi kapcsolatot is felfedezhetünk) állanak egymással kapcsolatban, vitatkoznak, szeretnek, jönnek-mennek, és jobbára angolul beszélnek (habár egy francia szöveget is felfedezhet az érdeklődő), egyszóval elregényülnek a szemünk előtt. Hogy pontosan mi történik velük, nos, arra nézve kitérő választ adnék, ha sarokba szorítanának, de hogy velünk, nézőkkel mi történik a Rácmolnár-képek láttán, arra könnyűszerrel adhatok választ.

Jókedvünk kerekedik.