Hetilap kereső

Nádas Sándor írása

Hogy milyen gazdag tud lenni egy közgyűjtemény raktára, arra szép példa a győri városi múzeum Esterházy-palotabeli tárlata, mely ötven-egynéhány rajzot és akvarellt mutat be, csupa táj- és városábrázolást, a Radnai-gyűjtemény azon részéből, amely az állandó kiállításon (helyhiány miatt) nem kaphatott helyet.

A tárlat készítőinek voltaképpen nem volt más dolguk, mint végigsétálni a raktáron, és kiválasztani azt a szempontot, amely egységbe rendezi a bemutatandó képeket. Félreértés ne essék: mindezt dicsérőleg mondom: múzeumoknál a bőség zavara néha nehezebb feladat elé állítja a tárlatépítőket, mint gondolnók. Akik ezt a kiállítást tervezték és kivitelezték, megtalálták a megfelelő anyagot (igaz, nem kellett messze menniük érte), a koncepciót és az arányokat. Más nem is kell azon kívül, hogy a bemutatandó képek érdemesek legyenek a bemutatásra.

Ismerve Radnai Béla ízlését, gyűjtési körét, abban sincs okunk csalódni.



A tárlaton az állandó kiállítás sztárjai (Szőnyi, Egry, Hincz stb.) mellett érthető módon azok kaptak nagyobb hangsúlyt, akik kevésbé ismertek, holott ebben a műfajban a legelső vonalba tartoznak. Bornemissza Géza, Halápy Ede, Novotni Emil Róbert vagy Jándi Dávid rajzai egytől egyig remekek (még akkor is, ha, műfajából következően, nem egy voltaképp vázlat közülük, egy későbbi festmény helyszíni vázlata). De a kiállítás legnagyobb meglepetése kétségkívül Gallé Tibor, igaz, munkássága erős hangsúlyt kapott ezen a tárlaton.

Kései elismerésként ugyan, de méltán.