Hetilap kereső

Nádas Sándor írása

Minden út Rómába vezet – tartja a latin mondás. E régi bölcsességet mára úgy kellene kiegészítenünk, hogy minden útépítés is Rómába vezet: tudniillik a nagyszabású pályaépítéseket kötelező régészeti ásatások előzik meg, s bár a feltárt múltra aztán a feledés homálya és némi aszfaltréteg borul, azért a talált tárgyak osztálya is gyarapszik ilyenkor egy-egy múzeumban.

Nemrégiben Nagykőrösön akadtam egy időszaki kiállításra, amelyen a közelmúlt útépítési ásatásainak mellékeredményeiből adtak némi ízelítőt, most pedig az Aquincumi Múzeum időszaki tárlata kápráztatja el hasonlókkal az érdeklődőt. „Van új a föld alatt...” – ez a tárlat címe, amely ontológiailag nem állja ugyan ki a szigorú vizsgálat próbáját (merthogy ami a föld alatt van, az persze nagyon is régi, és mi vagyunk hozzá képest újak), de minden más próbát pompásan kiáll: közel kétszáz tárgyat mutatnak be elegáns, szép kiállítás keretében, valamennyi az elmúlt évek budapesti ásatásainak eredménye. A tárgyakat magyarázó jegyzetek, ábrák kísérik. Van itt mindenféle lelet, szkíta, szarmata, avar és persze római kori használati és dísztárgyak, amelyeket főleg a temetkezések kapcsán (is) használtak, ahogy ez már szokás: az ember csak nézi ezt a kiállítást, és beleborzong, micsoda gazdag kultúrák fölött sétálgat ebben a városban nap mint nap.



S aki jó időben volt jó helyen (mint e sorok írója), az Aquincumban járván még abban a szerencsében is részesülhetett, hogy meghallgathatta Anderkó Krisztián – képekkel gazdagon illusztrált – előadását a római kor vízvezeték-építési titkairól. Megismerhettük a korszak leghíresebb vezetékeit, az építészeti technikákat és lehetőségeket. És persze választ kaphattunk arra is, hogy mi módon és honnan jutott el a forrásvíz az aquincumi polgárházakba és a katonai táborba annak idején.

Tiszta vizet öntöttünk a pohárba.