Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Azon gondolkoztam hosszan, miután kijöttem a Szépművészeti Múzeum kiállításáról (El Grecótól Rippl Rónaiig – Nemes Marcell, a mecénás műgyűjtő), hogy ha egyszerű látogatóként járom végig az időszaki kiállításra rendszeresített termeket, mit gondoltam volna erről a tárlatról. Valószínűleg azt, hogy ügyes, szellemes, elegáns újrakeverése a régi paklinak.

Mert hisz ezeket a képeket (többségüket, persze) ilyen vagy olyan összefüggésben már láttam, láthattam, nem egyet az utóbbi években. (Hiszen az anyag nagyobbik része a Szépművészeti Múzeum tulajdona, ha másért nem, mert Nemes Marcell adományozta neki őket.) Nem nehezményeztem volna ezt egyáltalán, jól ismertek a közelmúlt eseményei, tudjuk, a múzeum hosszú álomra készült, ám egy piramidális változás (megannyi szójáték, csak mondom) erőteljes újratervezésre késztette. És nem lehet minden hónapban leakasztani egy Boterót a fogasról! Van úgy, hogy be kell érni a hazaival: azt is lehet úgy alakítani, hogy érdekes legyen.

Mondom, valószínűleg ilyesfélét gondoltam volna, ha magam járom végig a kiállítást. Most azonban olyan kivételes szerencsém volt, hogy a tárlat kurátorával, Németh Istvánnal sétálhattam keresztül a termeken, s az ő értő vezetése segített a párhuzamok, érdekességek, rejtett információk és utalások felfejtésében.

És közben megismerkedhettem a tárlatépítés műhelytitkaival és nehézségeivel, valamint egy Jókai tollára való szerencselovag – aki Klein Mózesként látta meg a napvilágot egy kis faluban, és látszólag dúsgazdag Nemes emberként (hopp, megint egy szójáték) hunyt el Münchenben, s pompás állami temetést kapott a hálatelt nemzetétől, akiről ma sem tudhatni igazán, a világ egyik legbőkezűbb mecénása volt-e, vagy zseniális hitelkonstruktőr – életével és gyűjtőszenvedélyének eredményeivel. Röpke két órán át tartott a séta, gyanítom, csak azért, mert közben bezárt a múzeum. Németh István nemcsak mindent tud a tárgyáról (évtizedek óta kutatja Nemes „pályáját”, megannyi forrást maga fedezett fel vele kapcsolatban), de színes, élvezetes stílusban és nem szűnő lelkesedéssel képes beszélni róla.

Felejthetetlen délután volt, annyit mondanék.

Tanulsága meg annyi, hogy a továbbiakban jobban teszem, ha nem hamarkodom el az ítéletemet. De még jobban, ha ráveszem Németh Istvánt, kísérjen el.