Hetilap kereső

Nádas Sándor írása

Emlékkiállítás nyílt Szűcs Árpád képeiből az Újpesti Gyermek Galériában – a szabadidőközpont földszintjén, az István téren.

Pedig nem annak indult: a helyiek még a művésszel beszélték meg a majdani tárlat részleteit. Aztán Szűcs Árpád 2011-ben meghalt, s a kiállítás így lett búcsú és főhajtás egy sokáig rejtőzködő életmű, egy visszahúzódó művész előtt, aki – tanú rá ez a harminc-egynéhány kép is – érvényes és fontos üzenetet hagyott művei által az utókorra.

Fényélmények – ez lett a tárlat címe, és méltán. Szűcs Árpád összetéveszthetetlen, hosszúkás képein (amelyek ecsetelhetetlen technikával készülnek, aprólékosan, mint az ötvösremekek) mindig a fény a főszereplő. Játszódjanak távoli tájakon (bibliaiakon vagy itáliaiakon) vagy a számára oly kedves szegedi, Szeged környéki vidéken, minden képét fényben fürdeti a művész: egészen különleges meleg pasztellsárgák uralják ezeket a vásznakat, ahol persze a természet, a táj a főszereplő, de (hangsúlyos helyen) feltűnnek modiglianis pálcikaemberei is – amennyire a vázlatos ábrázolásból látható, boldognak látszanak.

Dr. Tóth Attila, a művészettörténész barát élet és életmű egységét hangsúlyozta megnyitóbeszédében, bőven idézve Szűcs Árpád művészetfilozófiai-önéletrajzi írásaiból.

A fény sosem hazudik, tudtuk meg tőle, a hazugság a sötétség birodalmáé.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne!