Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Így nevezte ironikusan, de találóan egy kortárs német író azokat az állami és pártvezetőket, akik maguk is részt vettek hatalmuk békés lebontásában. Gorbacsové volt a példaszerű főszerep.

Nem egészen tíz év alatt lett a hetvenes években megyei első titkárból a politikai bizottság tagja, öt év múlva (1985) az SZKP vezetője, újabb öt év múlva (1990) Nobel-békedíjas. És egy esztendő múltán már semmi hatalom sincs a kezében.

1987-ben a népszerűségi listákon Lenin és Nagy Péter mögött Gorbacsov a harmadik. 1991. augusztus 19-én az általa hivatalba emelt belügyminiszter, védelmi miniszter, KGB-főnök, miniszterelnök egy otromba puccsal kísérletet tesz eltávolítására. (Bukásuk után közülük utóbb csak a civil Pugo választott pisztolyt, Ahromejev marsall kötelet.)

Gorbacsov politikája meredeken tért el a Szovjetunió korábbi vezetőinek törekvéseitől, ezért elfogadására készületlen volt a belföld ugyanúgy, mint a külföld: szövetségesek és ellenségek egyaránt. Gorbacsov nem számíthatott a hatalmától megfosztott nómenklatúra támogatására (sőt!), ezért az értelmiség felé is nyitott, külhoni tárgyalásain pedig békés, gazdasági szövetségeseket keresett. Rájuk szorult. Otthon a Szovjetunió szétverésével, a párt és Oroszország elárulásával vádolták. Nemzetközi reputációja viszont igen magas – tárgyalóképessége, racionalizmusa és emberi adottságai miatt.

Vitatott volta dacára nagy államférfinak mondhatjuk. Nélküle ma másképpen nézne ki a világ. Hogy épp saját hazájában vonták kétségbe prófétaságát, nagyrészt nem rajta múlott. Persze hozott rossz döntéseket is, taktikai engedményei, emberismeretének tévedései vissza-visszaütöttek.

A kiváló életrajz számos fontos adalékkal szolgál közelmúltunk történetéhez, igen jó dramaturgiával ránt bele minket a puccs drámai és groteszk pillanataiba. Ezt követően a Szovjetunió szövetségéből kilépett Ukrajna, Belarusz, Moldova, Azerbajdzsán, Kirgízia, Üzbegisztán. És rámegy Raisza Gorbacsovának, az első szovjet first ladynek is az egészsége.

A kép tejességéhez most már csak egy jó Jelcin-életrajz hiányzik, hiszen ez a barát-ellenség utód láthatóan s minduntalan beleszólt Gorbacsov sorsának alakulásába.

(Dalos György: Gorbacsov. Ember és hatalom. Napvilág Kiadó.)