Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Aki a korát megelőzte – ezt a címet adta Rojkó Annamária az Aschner Lipót életét bemutató könyvének.

Címnek talán lehetett volna jobbat, érdekesebbet találni, de korrektebbet semmiképp. Aschner pályája ugyanis (noha sok közös vonást mutat a huszadik század elején élt magyar gyáriparos elit más tagjainak pályájával) valójában a mai topmenedzserek életével rokonítható.

Aschner Lipót kishivatalnokból küzdötte fel magát az első magyarországi multicég, a Tungsram (később Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt.) első emberévé. Noha ez a küzdelem lépésről lépésre történt, és majdnem harminc évbe telt, amíg (csaknem ötvenévesen) tényleg a csúcsra ért, visszamenőleg úgy tűnik, mintha a kezdetektől haláláig ő irányította volna a céget. (Ki tudja fejből, ki volt a vállalat első embere kilencszáztizenötben, mondjuk?) Ennek részben az az oka, hogy Aschner már „beosztottként” (részlegvezetőként, aligazgatóként) is nagyobb szerepet játszott a gyárban, mint amit a stalluma indokolt volna, részben pedig az alakja köré szőtt legendakincs.

Jókai tollára méltó figura volt, egy felvidéki kis faluból indult, kevés iskolát végzett, de végtelenül okos és ambiciózus férfi, aki mindig két lépéssel a vetélytársak előtt járt. Aki tudta, hogy a gyár csak úgy maradhat a világ élén, hogy a legjobb elméket alkalmazva nem sajnálja a pénzt a kutatásra, meg úgy, hogy a dolgozóit ezer kedvezménnyel, szociális juttatással, kulturális lehetőséggel köti a céghez.

Rojkó Annamária nemcsak a Aschnerről megjelent (meglepően hiányos) munkákat dolgozta fel, de hozzájutott a hagyaték levéltárban őrzött részéhez is. Magánlevelek, dokumentumok nyomán rajzolódik ki egy huszadik századi nagypolgár képe, aki – amikor a történelem letaszítja a magának kivívott helyről – személyes bátorságról, kitartásról és emberszeretetről is tanúságot tesz.