Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Amikor azt olvassuk: a Római Birodalom bukását az arisztokraták tartós ólommérgezése okozta, elébb székrekedéstől szenvedtek, majd nemzőkedvük is alábbhanyatlott, így pusztulván („arisztotanázia”), gondolkodóba esünk.

Amikor meg az derül ki, hogy a történelmet a borskereskedelem vitte elébbre, nem ám a tudományok és művészetek kultúrája, valamint az is világossá válik, hogy a viking férfiak Európát dúló rablóhadjárataikba szinte belemenekültek a hárpia viking nők elől, ez éleszti gyanúnkat.

Megtudjuk: a sötét középkor új évezredében a brémai püspök fordította volna Kelet felé a német harcosok figyelmét (Drang nach Osten), míg a francia Remete Péter leginkább a borskereskedelem útvonalait nyitotta volna meg újra, s e célból kezdett el keresztes hadjáratokat szervezni. (Egyszerű.)

A lovagok saját lelki nyugalmuk érdekében erényövet kapcsoltak háztartásbeli asszonyaikra, az itthon maradott férfiakat aztán teljesen lekötötte a kulcsfabrikálás szenvedélye. (Innen a sok Fabbri, Ferrero, Favre, Smith, Schmidt, Lakatos, Kovács vezetéknév.)

(III.) Edward angol király 1337-re teljesen eladósodott a firenzei bankházaknál, és fejedelmi szokás szerint ebből háborúval kívánta kivágni magát, ezért a franciák ellen villámhadjáratot tervezett. (Ez volt a százéves háború. 116 esztendeig tartott.) A hiteleket Edward nem tudta visszafizetni, a toscanaiak csalódottan abba is hagyták a bankolást, inkább a festészet és a költészet felé fordulva megkezdték a reneszánszot.

Médiahack lenne? Átverés? Történelmi kandi kamera? Egyik sem, és mind. A szerző, Carlo M. Cipolla komoly gazdaságtörténész, akadémikus, a Berkeley Egyetem nyugalmazott professzora, az iparosodás előtti Európa szakértője, igen tág téma, az emberi butaság kutatója. Vicces, de nem vicc, amit az esszékben leír – mondja.

A kötet bevezetésében a szerző komoly teret szentel a humor fogalmának és értelmezésének. Szakértő ebben.

(Carlo M. Cipolla: Allegro ma non troppo. Fordította Galamb György. Kiadta az Athenaeum.)