Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

A világörökség e darabját most éppen 2900-an lakják. És még (sub specie aeternitatis) vagy harminc-negyven generáció egymáson, ide temetkezve, elfelejthetetlenül.

Itt lakott Hort község sírásója, korábban mauthauseni fogoly, még korábban magyar királyi miniszterelnök (gróf Esterházy Móric), itt a deklasszált balatoni harangozó (gróf Bethlen Klára), itt sofőrködött olasz diplomaták kocsijában Welsburg grófnője, Oldenburg hercegnője.

Itt élt, a Dísz téri palotában a díva, Gombaszögi Frida (korábban Rajnai Gábor színművész felesége, Mascagni szeretője és IV. Károly trónörököskori kedvese), akkoriban épp Miklós Andorné.

Itt fojtották meg Majláth György országbírót, itt lőtte főbe magát Teleki Pál miniszterelnök, abban az épületben, amelynek teraszán (ahol most az államelnök protokollozik) lóhátról, pipázva nézte Pestet az ördöglovas, Sándor Móricz gróf (Metternich veje).

Itt, a fajvédő Eckhardt politikus háztartásában működött nevelőnőként Miss Sally Perry brit hírszerző a német bevonulás napjáig, akkor eltűnt, s hamarosan Westminster hercegének felesége lett.

Ide rekedt az 1944–45-ös ostrom idején 22 Széchenyi. Itt muzsikált fortepianón Beethoven, innen (a Ruszwurmból) vitt süteményt egy rabnak a tömlöcbe bizonyos Beck bárónő. A fogolyból később kis időre Magyarország kormányzója lett, majd turini remete.

Márai azt írta: „A Várban lakni világnézet.” Más szerint ez volt az „arisztogettó”. Mára egyik állítás sem áll meg cáfolhatatlanul. Az épületeket valahogy restaurálták, de a vár népe megmaradt és kicserélődött. Az „uraskodó osztály” szétszéledt.

Romjaiból, históriáiból, legendáiból nagyszerű könyvet írt Sárközi Mátyás, példásan gazdálkodva „három té”-vel: térrel, történelemmel, terjedelemmel. Minden mozzanat novellát, regényt, történelmi tablót, monográfiát érdemelhetne. (De: „vita brevis”!) E karcsú és érdekes kötetben a legjobb riporteri erények is ránk köszönnek.

(Sárközi Mátyás: Vérbeli várbeliek. Kortárs Kiadó. Kaiser Ottó fényképeivel.)