1
2010. november 12.

Hódító Móricz

A hirtelen haragú nagypapa egyetlen pofonnal ölt...

Nem mondhatom, hogy mostanában túldajkálna a sors. Temettem rokont, búcsúztattam barátot, megloptak, kifosztottak. Panaszért nem kellene a szomszédba mennem. (Hogy miért mondom, kiderül.)

Kapcsolódó írásaink

Új folyama jelent meg a könyvpiacon Móricz műveinek. Tisztelője voltam az írónak, de rajongója nem. Ám úgy esett, hogy többet is vettem köteteiből mostanában, és megtanultam szeretni őket. Most bajomban/bánatomban ezeket olvastam, és nagy csodálkozással tapasztaltam, hogy privát gondjaimat elkezdték betakarni az erős novellák. Egy idő után úgy éreztem már, valóban az a legfontosabb, hogy mikor hoz a szél felhőt a nagykunsági kukoricásokra, az ürgelaki tanyára, hogy az esőleső társaság túléli-e a szárazságot és a vihart.

Mert Móricz cudarul ismerte mindkettőt. Itt mereng a nyugalmazott ezredes és kuzinja, a melankolikus volt huszár százados, s itt búsong a többi úr: báró Áronffy erdélyi menekült, Kondorossy királyi kamarás. Csak a legszilajabb hiányzik. Kun Péter. Őt agyonlőtte a fia. De: inkább baleset ez – mondják –, véletlen. Önlövés.

Az idő eljárt az urak felett. A sikertelen gazdálkodásért az időjárást és a földreformot okolták, az élet kilátástalanságaiért pedig az új nemzedéket. A fiaikat. Akik keveslik az esőlesést, a régi anekdotákat a felmenők virtusáról. (A hirtelen haragú nagypapa egyetlen pofonnal ölt meg egy nem eléggé serénykedő kovácsot, a gátról lelökte a szembejövő parasztszekeret, bele a folyóba és a többi. Az volt a jó világ!)

De ezek a „mai fiatalok” holmi külföldi példákban hisznek, azt mondogatják, hogy csatornarendszer kéne ide, meg öntözés.

Akad a legújabb nemzedékben, aki egyenest festő akar lenni. (Nem megüli a lovat, hanem megfesti! – háborodik fel a nemzetes és vitézlő atya.) A régi dicsőségből már egy futózáporra sem futja, a világ ellenséges, a fiak elsatnyultak, katolikus, protestáns, zsidó összevissza szerelmesedik, itt a világ vége. De legalábbis egy nagy vihar.

Móricz ereje teljében meghódít.

(Móricz Zsigmond: Esőleső társaság. Elbeszélések. Válogatta Hegyi Katalin. Gabó Kiadó.)

Címkék: 

Hozzászólások
Összesen: 1 db

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Hozzászólhat a Facebook azonosítójával is.
Kattintson a "Facebook bejelentkezés" gombra!
Hozzászólás Facebook regiszrációval
nagynepappe
2010-11-12 19:18:10   #1

A nyáron olvastam az Életem regénye c. művét.
Szinte letenni sem tudtam.
Arról írt, amit az édesapám is mesélt a gyermekkoráról, a rettenetes szegénységről.
Azt hiszem, ma is aktualitása van.

1

Kedvezménykártya a 168 Órától

EDC kártya, akár Önnek is

Kedvezménykártya a 168 Órától

2014. július 10. csütörtök
Megosztások