Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Vízihullát sodor a hullám a spanyol partokra. A test angol tisztként azonosítja magát: ő William Martin őrnagy. Zsebében színházjegyeket, némi bankót, egy londoni klub számláját és szerelmes leveleket talál a parti őrség. A lényeg azonban a kezére láncolt aktatáskában rejlik: egy szigorúan titkos levél az Észak-Afrikában harcoló brit csapatok tábornokához, Alexander generálishoz. 1943. április 30-án vagyunk.

A semleges spanyol hatóságok sajnálkozva értesítik Londont, a halott tárgyait futárpostával juttatják vissza Angliába.

Persze Franco nem feledkezik meg a hajdani, polgárháborús segítségről: egy náci ügynök lefényképezheti a szöveget, s a kópia Berlinbe kerül. Kiderül belőle, hogy a szövetséges csapatok nem tervezik Szicília megrohanását. (A levelet autentikusnak minősítik a német szakértők.) Így május 15. után a nácik átszervezik olasz- és görögországi védelmüket.

Július 10-én aztán bekövetkezik a szicíliai invázió. (Ott ugrott az ejtőernyősök között egy bizonyos Robert Capa nevű magyar fotós haditudósító is).

Az Egyesült Államokban tárgyaló Churchill pedig rövid táviratot kap: „A gyümölcskocsonyát egészben lenyelték.”

William Martin őrnagy nem létezett, noha egy spanyolországi sírkőre ez a név volt felvésve. De nem örök időkig. Nem a feltámadásig. 2003-ban ugyanis kiderült a kölcsönkadáver igazi neve: Glyndwr Michael. Újratemetés helyett átvésték a nevet, így rendelkezett a Brit Nemzetközösség Háborús Sírjainak Bizottsága.

A keresztapa is ismert lett közben: a gyümölcskocsonya-akciót Ewen Montagu ügyvéd találta ki, aki akkoriban a brit haditengerészeti felderítésnél dolgozott.

A történet abban a kötetben olvasható, amelynek előszavát is vitathatatlan szakember írta: Peter Earnest, a Nemzetközi Kém Múzeum igazgatója.

(Thomas B. Allen: 50 szupertitkos dokumentum a történelem irattárából. Fordította Kovács Lajos. Geographia Kiadó.)