Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Aligha akad itthon, aki többet tud a tehetségről, talentumról Czeizel Endrénél, hiszen zeneszerzők, tudósok, festők családfáinak elemzésével foglalkozott korábbi köteteiben. E legújabban az orvos genetikus negyven festőnk patográfiáját, azaz kórrajzát elemzi, s az érzékeny leletek mögé persze a változó szociális kórképeket is odalátjuk.

A köznapi személyiség is beláthatatlan bonyolultságok révén épül. (A központi idegrendszer működéséhez mintegy kétszázmilliárd agysejt összehangolt működése szükséges.) A tehetség még komplexebb adottságok és teljesítmények eredménye, normákba sem szorítható. Teller Ede mondta: „...az én ötleteim közül tízből kilencről kiderült, hogy butaság. De a tizedik volt a hidrogénbomba.”

Mértékadó nemzetközi szakforrásokból látható: a világon leginkább elismert ötven festő között nem jegyeznek magyart. Az első ötszáz között is csak kettőt: a Németországba, az Egyesült Államokba kivándorolt modernista, bauhausos Moholy-Nagy Lászlót és az op-art franciává vált prófétáját, Victor Vasarelyt. (Talán nem véletlenül...) Ennél látványosabbnak mondható még a nyelvi rabigába vert irodalmunknak az elismertsége is, Kertész Nobel-díja révén. Liszt és Bartók világhíre vitathatatlan. A tudományok terén sincs okunk különös szerénységre. Csak épp a színek-kompozíciók-látomások internacionális világában nem tudtunk áttörni?

A kutatási mintába bekerült negyven festőtalentum negyede 1880 és 1889 között született. Továbbmehetünk: az elmúlt háromszáz évben a magyar kultúrának a legtöbb géniuszt éppen ez az évtized adta – szögezi le a szerző. (Azt persze, hogy hány potenciális talentum pusztult el gyerekágyban, torokgyíkban, harcban, kallódott kanászként, sosem tudjuk meg.) S hogy visszahatott-e a „Gründerzeit” békéje és derűlátása valamiképpen a zsenitermelésre is?

A legújabb Czeizel-mű kiváló kor- és személyiségrajzokkal szolgál, az életutakat számtalan dráma cifrázza, a kuriózumok és rendkívüli lélekállapotok végig szinte regényes feszültségben részesítik az olvasót.

(Dr. Czeizel Endre: A magyar festőművész-géniuszok sorsa. Galenus Kiadó.)