Hetilap kereső

Dalia László írása

Kárpáti Tamás tavaly találta ki a szubjektet, s az óta már negyvenet őriz. Az ötlet látszólag egyszerű, Gobbi Hilda két diója, Örkény István zsebórája vagy éppen Papp Laci bokszkesztyűje beépül egy alkotásba, amit nem kevésbé neves festők és szobrászok készítenek el.

Hogy találta fel az új műfajt?

Megszállottan gyűjtöm a tárgyakat, hajdan Gobbi Hilda kertjében szedtem fel két szem diót a kertben, megkaptam Barcsay Jenő ecsetjét, Örkény István zsebóráját és nem szerettem, hogy ott porosodnak egy sarokban. S amikor tavaly szeptember 25-én, Faludy Fannytól, a költő örökösétől átvettem több relikviát, támadt az ötletem, hogy ezeket a tárgyakat művészi keretbe kéne foglalni, s egyúttal új alkotások születhetnének.

Miért éppen szubjekt?

Mert több, mint objekt. Melocco Miklósnak körbeírtam, hogy mire gondolok, s akkor ő azt mondta. „szóval ereklyetartót gyűjtsz.” Ez is találó, majd eldől, hogy melyik az időtálló elnevezés.

Sok festő szobrász barátja van, de nem fogadták furcsán az ötletet, hogy alkalmazott művészként bekeretezzék e relikviákat?

Éppen többen voltak nálam, amikor megkértem őket, hogy válasszanak egy tárgyat az asztalomról, mintha éppen bolhapiacon lennének. Játéknak vették. Szurcsik József Berény Róbert festőládájának tetejét választotta, amit a festő maga készített. Haraszty Édeske Istvánnak Szabó István csapója tetszett meg, amit a Rokonok című filmnél használtak. Radák Eszter pedig Makk Károly rendezői székét választotta, ő egyébként is előszeretettel fest székeket, sámlikat, asztalokat. Barabás Mártont magam kértem, hogy Cziffra György kottás könyvét énekelje meg, hiszen ő zongorákból készít szobrokat. Kentaurnak Karinthyék írógépe tetszett meg, ef Zámbó Öcsi meg elvitte Mándy Iván indián kését.

A negyven szubjekt már maga egy múzeumra való, s ahogy tudom, újabbak készülnek. Hová kerülnek, ahol a nagyközönség is láthatja, hiszen ez felér egy történelmi utazással?

Az a mániám, hogy ami nincs a falon, az nem létezik. A C 117-es tétel a raktárban, az nincs, hiszen a közönség nem láthatja. Tehát keresem a helyét. Valószínű, hogy jövőre kiállítják Pécsett, amikor az Európa Kulturális Fővárosa lesz. Turnézhatna a külföldi magyar kulturális intézetekben, hiszen a diaszpórának legalább annyit mondanak ezek az alkotások, mint az itthoniaknak. És találni kéne egy állandó budapesti múzeumot, ahol fotókat, képeket lehetne a művek köré rakni és miután az alkotók is nevesek, róluk is érdemes többet tudni. Osztályfőnöki vagy történelem órát lehetne majd ott tartani. Napról napra bővül a gyűjtemény, vadászok újabb tárgyakra, többek között Molnár Ferenc monoklijára, Szentgyörgyi Albert szemüvegére és Robert Capa egyik gépére vagy legalább egy lencséjére.