Hetilap kereső

Erdélyi S. Gábor írása

Aki sosem járt a helyszínen, az is megbízhatóan tudja felidézni a klasszikusokból, hogy Prága „arany” és „száztornyú”, van öreg hídja a Moldva felett, van vára, amelyet Hradzsinnak neveznek. Aranycsinálói külön utcácskában őrizték titkukat. Hires a tágas és lejtős Vencel tér, szépek a lábasházak, márkás a sonka. Békebeli a világ errefelé. A Vitus sem tánc itt, hanem templom.

Számos a kocsmája: a Kehely, a Gödör, a Két Macska, a Fekete Ökör, az Arany Tigris, az öreg Flek és a többi szomjoltást szolgáló oázis.

A város törzslakói máig (szinte) elevenen kísértenek: Löw rabi és az ő Gólemje, a rebellis Husz János, a bolond Rudolf császár, Kepler, Mozart, Capek, Hasek, Kafka, Rilke, Hrabal, Menzel...

Valaha, a k. und k. világban jászkun bakák állomásoztak itt, aztán magyar diákok jöttek a prágai egyetemekre, mert a numerus clausus kizárta őket, kirekesztette a hazai universitásokból. Majd avantgardista művészek telepedtek meg a hónapos szobákban, mert a Horthyékénál türelmesebb világot találtak errefele.

Jók az idegenvezetőink, e könyv szerzői, bátran bízhatunk bennük. Akik előkóstolták nekünk Prágát: Kaffka Margit, Márai Sándor, Déry Tibor, Örkény István, Németh László, Bodor Ádám, Illés Endre, Somlyó György és a többiek. Borzongani, irigyelni, kikapcsolódni, ismerkedni jártak ide, s ámulni a gótikán, barokkon, rokokón.

Kiválóak a kötet fekete-fehér fotográfiái az ántivilágból, amikor még az okos Skodák mellett púpos hátú Pobjedák parkoltak Prága járdáinál, ódivatú szögletes automobilok, elnyűtt lovas kocsik és kétkerekű talyigák társaságában. Balra hajts volt, a nők parafatalpú cipőben jártak, és esténként útjára indult a lámpagyújtó.

A közelebbi múltból Brezsnyev elvtárs csodálkozik ki a kirakatüvegen át fekete keretes képéből, hogy vajon mit néz rajta Prága népe... (Már semmit.)

(Nézd, Prága! Magyar írók és a cseh főváros. Eri Kiadó)