Hetilap kereső

Nádas Sándor írása

Most ne fanyalogjunk, most ne kezdjük mondani, hogy nem kapta meg se Chicago, se Madrid, se Tokió, pedig nem először jelentkeztek. (A brazil győzelemről további részleteket a Glóbusz rovatban, Aczél kolléga jóvoltából tudhatnak meg.)

Most tehát csak annyit jegyezzünk meg, hogy van Magyarországon egy szervezet, vagy inkább egy mozgalom, mint a neve is mutatja (BOM: Budapesti Olimpiai Mozgalom), amely fejébe vette, hogy a magyar főváros igenis megrendezhetné a kettőezer-húszas nyári olimpiai játékokat. Úgyhogy most tényleg hagyjuk, hogy mely városok vették még a fejükbe mindezt, meg hogy mi hiányzik még nekünk, mi nem.

Most, hogy a kettőezer-tizenhatos olimpia éppen elkelt, tehát ha komolyan gondoljuk a dolgot, tényleg a körmünkre ég lassan – most tehát, ha a Károly körút felé járnak, lassítsanak kicsit annál a szabadtéri tárlatnál, amely a hajdani bazársor hűlt helyén, egy ideiglenes kőkerítésen látható.

Fényképek és rövid írások emlékeztetnek minket, budapestieket erre a merész tervre, megtudhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben már tizenegyszer felmerült a pesti olimpia terve (a húszast meg is kaptuk, de világháború lett helyette), meg azt, hogy a fővárosiak hetvenhét százaléka helyesli az ötletet, meg hogy mindezt politikai hovatartozástól függetlenül teszi. Megnézhetjük a helyszínekre vonatkozó terveket is, emblematikus képeket a közelmúlt olimpiáiról, és azokat a propagandaképeket is, ahol a jelen nagy bajnokai (Kovács és Janics, Vajda, Kiss Gergely, Nagy Tímea és a többiek) az eljövendő bajnokaival mosolyognak a kamerába.

Reménykedjünk, abból nem lehet baj.