Hetilap kereső

Sztankay Ádám írása

Rófusz Ferenc Oscar-díjat nyert 1981-ben A légy című rajzfilmjével. Ez volt az első teljesen hazai gyártású alkotás, amely megkapta a legrangosabb hollywoodi elismerést. A rendező aztán egy évvel a rendszerváltás előtt letelepedési engedélyt kért a kanadai államtól. Mostanában rendszeresen hazajár. Szerinte ma is legalább annyi mulatságos dolog történik az óhazában, mint anno. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Volt, mondja, hogy más vette fel a „cuccot”, vagyis a díjait. Az Oscart is. Az ilyesmi nem esett jól, de attól ő még maradt laza, pesti srác. Hatvanhárom évesen is löki a szlenget, mindegy, hány évet volt távol. Az sem számít, hányan szeretnék, ha maradt is volna ott, ahol volt.

Vannak azért jó fejek is, például az ügyintéző a nyugdíjintézetben. Hogy nézett a drága hölgy, amikor megtudta, mi van!

Az van először is: ez hosszú történet, de a velejét össze lehet fogni.

A légy is alig pár perc, mégis ott van benne minden. Egy élet. Amikor készült, mindent a politika felől vizslattak. Kérdezték: ki a légy, és ki üldözi? Ki lett dumálva, kapott rá pénzt. Ma ez másként van.

A légy volt a világon az első háttér-animációs rajzfilm. Sztori a légy nézőpontjából. A nézőponton állati sok múlik.

Rófusz Ferenc gyerekszemmel például mókásnak találta, ahogy felrakták a családi motyót a teherautóra. Szó nem volt költözésről, hogy odahagyják a Weiss Manfréd Művek villáját, amely cégnél édesapja, „papi”, fejes volt. A kalandot a szülők kitelepítésnek mondták, és a papi később sem látott benne semmi vicceset. Abban sem, hogy Ferencet aztán a film vonzotta. Leginkább az élőszereplős, de a főiskola esélytelennek tűnt.

Papi a járműfejlesztő intézetbe ajánlotta be, ahol modelleket készített. Onnan ment a Mafilm trükkfilmosztályára, Sárközy Endréhez. Aki aztán a Pannónia Filmstúdió tanfolyamának felvételijén protezsálta. Pontosabban: Rófusznak is lett protekciója, mint a többi hatvannak, aki még jelentkezett az egyetlen honi animátorképzőbe. Hatan jutottak be végül.

Rajzkészsége anyai ágról, „mutitól” jön, aki kiválóan festett. Kendőket, egyebeket tervezett egy ktsz-ben.

Szóval Rófusz a Pannóniánál előbb kifestőként nyomta, majd lépegetett a ranglétrán. Amikor animátor lett, előpakolhatta a saját ötleteket.

A légy mindjárt az első munkái között volt. Háromezer-hatszáz rajz, két év meló. Ottawában kategória- és közönségdíjat nyert. Oda kimehetett Rófusz, ült az első sorban, süllyedt lefelé, amikor hujjogni kezdett a közönség. A végén, a vastapsnál jött rá: nem azért hujjogtak, mert bukta. Bill Little John, a Walt Disney legendás animátora magához ölelte, meghívta Los Angelesbe, és mindjárt örökbe akarta fogadni. Elég kölyökképű volt még Rófusz, amúgy nem egy kalandor. Megnézte a Hannah–Barbera- meg a Disney-stúdiókat, aztán tűzött haza.

A légy meg utazgatott tovább, nyerte a díjakat. Tamperében például, de oda Rófusz már nem mehetett. Hallotta persze innen-onnan, hogy valakik mindig átveszik a díjait. Azt meg a stúdióvezető irodájában tudta meg, hogy A légy indul az Oscarért. Mondták, oda majd mehet. Aztán mondták, hogy nem. De minek is: két kanadai mellett van versenyben, úgysem nyerhet.

Mégis kiment egy slepp.

Rófusz pedig a Szabad Európa Rádió Forgószínpad című műsorában hallotta Pesten: Oscar-díjas lett. Csakhogy volt egy kis balhé a ceremónia körül. A díjat átadó Margot Kidder ugyanis közölte, hogy a díjazott adminisztratív okból nem lehet jelen. De aztán felállt egy hatvanas pasas a nézőtéren, mire Kidder nagy boldogan folytatta: „Mégis itt van!” Átadta a díjat a manusznak, aki mondott pár köszönő szót. A jelen lévő Bill Little Johnnak mindazonáltal feltűnt: Rófusz nem öregedhetett ennyit pár hónap alatt. Elég az eléghez: Dósai Istvántól, a Hungarofilm vezérigazgatójától még azon az éjszakán Los Angelesi zsaruk szedték vissza Rófusz Ferenc Oscarját.

Rófusznak aztán a Pannónia stúdióvezetői irodájában gratuláltak elvtársilag, és a díj helyett – amelyet az amcsik csak neki voltak hajlandók átadni – megkapta a hollywoodi meghívóját. Nem volt jó a szája íze, na. Nézegette a képeket a partikról az újságokban: Robert Redford, Robert de Niro, Sigourney Weaver, Nastassja Kinski, Dósai elvtárs. Befért volna közéjük.

Majd kopogtatott az akkori kultuszminiszternél, Pozsgay Imrénél: szeretné megkapni az Oscar-díját meg az összes többit, amit addig nyert. Persze, persze – aztán volt nagy csend.