Hetilap kereső

Szászi Júlia írása

Félúton Európa tavalyi és idei kulturális fővárosa között, Bécsben vette át Pécs a stafétabotot Linztől. Nem is akármilyent: az osztrákok Magyarország formájú hatalmas linzertortát hoztak ajándékba, amit az ünnepség után a közönség azonnal el is fogyasztott. Linz ennél sokkal többet is tett a magyar sikerért: folyamatosan adta át tapasztalatait az utódvárosnak.

Nem kell megijedni, ha valami még nem készült el – óvta Ulrich Fuchs, a linzi program igazgatóhelyettese a pécsieket. Nálunk is volt erre példa, ám az ilyen malőr mégsem befolyásolta a sikert - tette hozzá. Linz helytállt, és így utólag elmondható, a mottó (a változás ígérete) valóra vált, a város sok tekintetben már nem azonos régi önmagával. Vagy talán nem is maga Linz változott, inkább a róla kialakított elképzelés, az ott lakók magabiztossága, önbizalma – mondta Gerda Foster, a felső-ausztriai tartományi főváros kulturális osztályának vezetője. Míg régen szinte kizárólag az acélgyártás jutott az emberek eszébe a névről, 2009 után változott a címke.


Ma már evidencia a csinos kis barokk város elkötelezettsége a kultúra iránt, ami egyébként nem csak erre az évre szólt. Nem egy rendezvény átnyúlik a jövő esztendőre. A kulturális vezetők pedig tudják, hogy kötelességük megőrizni a sokszínű, modern, nyitott város képét, a most kivívott tekintélyt. Persze mindezen túl nem elhanyagolható a több százezer látogató ténye: ilyen sokan eddig még soha nem látogattak a kevesebb, mint 200 ezer lakosú városba.

A rendezvények sokféleségéről kisfilm is készült, ami pedig a hosszabb távú hatásokat illeti, nem egy az évadra elkészült beruházást köszönhet a város a kulturális főváros címnek. A Kastélymúzeum déli szárnyának újranyitása mindenképpen kiemelendő, de a konkrét létesítményeknél semmivel sem kisebb a jelentősége annak a vadonatúj, határokon túlmutató kapcsolatrendszernek, amely most alakult ki. Sőt, fontos az a jövőben is jól követhető példa is, amit az egyes művészeti ágak kapcsolódása nyújtott.


Pécs - és erről nemcsak Szalay Tamás, az évad kulturális igazgatója, hanem Páva Zsolt polgármester is beszélt – mindenképpen épít hagyományaira. Arra tudniillik, hogy ez a város a maga mediterrán légkörével egyébként is közterein él, nem beszélve regionális jelentőségéről és multikulturális jellegéről. Egyáltalán nem utópia az az elképzelés, hogy Pécs valamiféle összekötő kapocs legyen a Balkán és a Nyugat között, a Trieszttől Aradig terjedő térség kulturális központjává nője ki magát. Végül is a város múltja kettős, a török uralomnak és a német jelenlétnek egyaránt jelen vannak az emlékei.

Témát és tartalmat ad Pécs régi egyetemi hagyománya, de a világszerte ismert Zsolnay porcellán is: utóbbi elsősorban azzal, hogy a város kulturális negyeddé alakítja a régi gyártelepet. De alkalmat nyújt az évad arra is, hogy kevéssé ismert tényeket tárjon a világ elé. Például azt, hogy Pécs erősen kötődik a Bauhaushoz. Nem feltétlenül épületeivel, inkább azzal, hogy innen indult ennek a stílusnak jó néhány képviselője. Most, a berlini Bauhaus Archívum fennállásának 50. évfordulóját is ürügyül használva, nagyszabású kiállítás nyílik, amely a pécsi zárás után Berlinbe utazik. Nem fordítva – jegyezte meg Szalay, így, ebben a sorrendben, Pécsről Berlinbe.


Összesen 350 kulturális programmal, jó ezer rendezvénnyel 100 civil, és további 80-100 regionális társprogrammal várják a látogatókat, nemcsak Pécsett, hanem a környező településeken is.

A linziek és a pécsiek az elmúlt évben sűrűn találkoztak, nemcsak abban a formában, hogy a felső-ausztriai főváros eleve bekapcsolt pécsi művészeti együtteseket a programjába. A tapasztalatcserék fontosak voltak, bár a bécsi ünnepségen nem egyformán fogalmaztak az osztrákok és a magyarok. Fuchs szerint a pécsieknek volt alkalmuk tanulni az ottani hibákból. Páva Zsolt viszont arról beszélt: mennyit tanultak a linziek kreativitásából.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a Szervusz Ausztriahonlapon