Hetilap kereső

Bölcs István írása

Mit csinál három ember egy csónakban? Mit csinál egy férfi és egy nő? Mit csinál két férfi és két nő húsvétkor az elhagyott házban, ha az egyik nő már mindkét férfié volt, a másik még nem, s a férfiak tetejébe még barátok is, nemcsak cserepartnerek.

Beköltözik a nádas által körbezárt, magányos házba a zöld szemű szörnyeteg. Rendben is lenne ez, hiszen elég jó tragédiákat, komédiákat írtak már a féltékenységről. De ennyi ma már kevés! Be kell költöznie a féltékenység mellé a rémületnek is. (Halad a világ!) Úgy jó, ha a gyilkos (óh, ki ne fecsegjem!) gyereket és kismacskát egyként kéjjel öl. Perverz ez a végtelenségig, noha az indokok precíz feltárásával adósunk marad a történet. (A lélektani hitel hiánya képes könnyedén hazavágni az ilyen ijesztgetős filmet is.) Miféle otrombaság, ha valaki a saját házában fojtogat kiscicákat, gyárt bizonyítékot, csak úgy, de csitt, szívem! Még megértik!



Modellhelyzet ez. Mint a három ember egy csónakban stb. Modellnek azonban túlságosan is kimódolt. Történetnek is. Bele-beleununk a lankadt hullámokba, bele a heves ivászatba, a zavaros kétértelműségekbe. Ahelyett, hogy Hitchcock szelleme valóban meglegyintene bennünket fenyegetőleg, szorongatva.

Feltárul a Fertő, hisz a magányos ház a tó közepén áll, s feltárul a fertő meg a férfias jelenetekben a fartő. Nagyívűek az intellektuális duellumok is. Amikor egy ágyba fulladt veszekedés közben főhősnőnk azt az eredetiséget vágja a férje képébe: „Nem leszek a játékszered”, ezzel a sláger nyelvén azt mondja nagy dühösen: az én szívem nem sétatér! Igaz is. Az nem.

A gyenge produkcióhoz fél Európa hozzájárult, de nem segített rajta. Rendezte Pejó Róbert, magyar főszereplőként s háziasszonyként Gryllus Dorka szenved.