2012. február 9. csütörtök - Abigél, Alex. Holnapi névnap: Elvira
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
A fater a klubban
Játék a kastélyban (Bodrogi Gyulával)
2012. február 6. 21:39
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Pénzzavarban a felsőoktatás
Fotók: Mester Anett
Képeink a HÖOK budapesti tiltakozó demonstrációján készültek
2012. február 9. 09:04
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
MALÉV: The End?
pékné_módra
-
2012.02.09 09:05
Hát milyen országban élünk?
kertész
-
2012.02.09 09:02
Tarlós, a polgármester
zoja
-
2012.02.09 08:44
A MALÉV megmentése
Li Taj-po
-
2012.02.09 08:41
Klubrádió - Vége
zoja
-
2012.02.09 08:31
alakul a magyar jövő
zoja
-
2012.02.09 08:08
Társalgó, 2012. február
Dagadt
-
2012.02.09 07:20
Kedves moderátor! Ehhez mit szólsz?
stressz
-
2012.02.09 05:01
A Jobbik Európába
Commander
-
2012.02.08 23:00
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Commander
-
2012.02.08 22:54
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Szerda, 2009. május 6. 09:11
Sándor Zsuzsanna
írása
Címkék:
Sándor Zsuzsanna
Rejtő Jenő legendája
A szelíd dúvad
Rejtő Jenő legendája
A Magyar Zsidó Múzeumban május közepéig látható a P. Howard – Rejtő Jenő legendás élete című kiállítás, amelyet közösen rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeummal (PIM). A tárlat kurátora: Rusznák Rita. Az eredeti dokumentumok mellett megtekinthető Varsányi Ferenc animációs filmje is az íróról. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
Varsányi Ferenc filmrendező gyerekkora óta Rejtő-rajongó:
– Egyszeri, megismételhetetlen csoda volt. Beskatulyázhatatlan zseni. Különleges korban élt – különleges életet.
Mintha P. Howard írta volna Rejtő Jenő kalandos történetét. Vagy miként a kiállítás egyik rendezője, Thuróczy Gergely, a PIM munkatársa fogalmaz: Rejtőnek nem volt életrajza, csak legendája.
A szelíd dúvad
Ami tény: az író Reich Jenő néven született 1905-ben Budapesten egy asszimilálódott polgári zsidó család harmadik fiaként. Édesapja nyomdai tisztviselő volt. Jenőt gyerekkora óta különcnek tartották, deviánsnak. Kereskedelmi középiskolába járt. Amikor egyik tanára megsértette az osztálytársai előtt, ő hozzávágta a tintatartót. Ki is csapták azonnal. Valahogy mégis érettségizett, majd három szemesztert elvégzett az orvosin.
Igazi szenvedélye a boksz volt. Tizenhat évesen kezdte: egyidejűleg három egyesületben trenírozott. Az edzések között pedig franciául tanult, autodidaktaként. Rajongott a modern fizikáért, filozófiáért, pszichoanalízisért. Memóriazseni volt. Egy olvasásra megjegyzett egy oszlopnyi számot a telefonkönyvből.
Egyébként kártyázott, csavargott, verekedett. Egyik éjjel cimboráival csatangolt, amikor egy banda beléjük kötött: „Ott vannak a zsidó bolsik.” Rejtő a gyengébb fizikumú pajtásai elé állt. „Heten rohantak neki. Aztán a szélrózsa irányaiba négyen. A másik három nem tudott lábra állni” – idézte föl az esetet barátja, Boross Elemér sok évvel később a Velük voltam című emlékiratában. Így jellemezte Rejtőt: „Izomember külseje, öklöző felkészültsége ellenére szelíd, békés, csaknem blazírt természet. De ha egyetlen sértőnek talált szó felrobban benne, már törik az asztal vagy az orrcsont.”
A „szelíd dúvad” aztán úgy döntött: színész lesz. Felvették Rákosi Szidi színitanodájába. Molnár Ferenc Liliomában debütált a színpadon, ám a kritika csak annyit írt róla: „Rejtő az igazgató szerepében jó volt.” Ezután rögtön otthagyta „Szidi nénit”, és Berlinbe utazott, hogy a világhírű rendezőtől, Max Reinhardtól tanuljon színi mesterséget. De vélhetőleg hamar rájött: nincs igazi talentuma ehhez a pályához.
Úgy határozott, inkább bejárja Európát. Hamburgban parkett-táncos lett, Altonában kikötőkben rakodott, Svájcban kézimunkákkal házalt, Bécsben havat lapátolt, Párizsban cukorkát árult, Marseille-ben dokkmunkásnak állt. Eljutott Konstantinápolyba, Ankarába, Dalmáciába is. Kocsmázott, megkéselték, lecsukták. És megint elölről...
Mint afféle magyar Villon csavargott a világban. Élményeiről később a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című útinaplójában számolt be. Nem épp dokumentarista hűséggel.
– Leírja például: beállt a Francia Idegenlégióba, s elment vele Afrikába. Majd amikor elege lett ebből is, „egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél szappan segítségével” szabadult onnan. Ezt azért nem lehet teljesen komolyan venni – mondja Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus.
Mindenesetre két-három év csavargás után, 1930-ban Rejtő – ahogy naplójában írta – úgy döntött: „Életem legnagyobb kalandjára vállalkozom. Hazatérek Magyarországra.”
Vajon sejtette-e, hogy tényleg ez lesz a legveszélyesebb, halálos útja? Varsányi Ferenc szerint igen:
– Miután visszajött Pestre, nekifogott az írásnak. Több mint száz kabaréjelenetet, színdarabot, operettlibrettót, filmforgatókönyvet alkotott. Tízfilléres, majd „pengős” regényeket írt. A legfontosabb műveit néhány év alatt készítette el. Hihetetlen intenzitással dolgozott. Mintha érezte volna: nincs vesztegetni való ideje.
– Egyszeri, megismételhetetlen csoda volt. Beskatulyázhatatlan zseni. Különleges korban élt – különleges életet.
Mintha P. Howard írta volna Rejtő Jenő kalandos történetét. Vagy miként a kiállítás egyik rendezője, Thuróczy Gergely, a PIM munkatársa fogalmaz: Rejtőnek nem volt életrajza, csak legendája.
Ami tény: az író Reich Jenő néven született 1905-ben Budapesten egy asszimilálódott polgári zsidó család harmadik fiaként. Édesapja nyomdai tisztviselő volt. Jenőt gyerekkora óta különcnek tartották, deviánsnak. Kereskedelmi középiskolába járt. Amikor egyik tanára megsértette az osztálytársai előtt, ő hozzávágta a tintatartót. Ki is csapták azonnal. Valahogy mégis érettségizett, majd három szemesztert elvégzett az orvosin.
Igazi szenvedélye a boksz volt. Tizenhat évesen kezdte: egyidejűleg három egyesületben trenírozott. Az edzések között pedig franciául tanult, autodidaktaként. Rajongott a modern fizikáért, filozófiáért, pszichoanalízisért. Memóriazseni volt. Egy olvasásra megjegyzett egy oszlopnyi számot a telefonkönyvből.
Egyébként kártyázott, csavargott, verekedett. Egyik éjjel cimboráival csatangolt, amikor egy banda beléjük kötött: „Ott vannak a zsidó bolsik.” Rejtő a gyengébb fizikumú pajtásai elé állt. „Heten rohantak neki. Aztán a szélrózsa irányaiba négyen. A másik három nem tudott lábra állni” – idézte föl az esetet barátja, Boross Elemér sok évvel később a Velük voltam című emlékiratában. Így jellemezte Rejtőt: „Izomember külseje, öklöző felkészültsége ellenére szelíd, békés, csaknem blazírt természet. De ha egyetlen sértőnek talált szó felrobban benne, már törik az asztal vagy az orrcsont.”
A „szelíd dúvad” aztán úgy döntött: színész lesz. Felvették Rákosi Szidi színitanodájába. Molnár Ferenc Liliomában debütált a színpadon, ám a kritika csak annyit írt róla: „Rejtő az igazgató szerepében jó volt.” Ezután rögtön otthagyta „Szidi nénit”, és Berlinbe utazott, hogy a világhírű rendezőtől, Max Reinhardtól tanuljon színi mesterséget. De vélhetőleg hamar rájött: nincs igazi talentuma ehhez a pályához.
Mint afféle magyar Villon csavargott a világban. Élményeiről később a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam című útinaplójában számolt be. Nem épp dokumentarista hűséggel.
– Leírja például: beállt a Francia Idegenlégióba, s elment vele Afrikába. Majd amikor elege lett ebből is, „egy ezredorvos kitüntető jóvoltából és egy megevett fél szappan segítségével” szabadult onnan. Ezt azért nem lehet teljesen komolyan venni – mondja Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus.
Mindenesetre két-három év csavargás után, 1930-ban Rejtő – ahogy naplójában írta – úgy döntött: „Életem legnagyobb kalandjára vállalkozom. Hazatérek Magyarországra.”
Vajon sejtette-e, hogy tényleg ez lesz a legveszélyesebb, halálos útja? Varsányi Ferenc szerint igen:
– Miután visszajött Pestre, nekifogott az írásnak. Több mint száz kabaréjelenetet, színdarabot, operettlibrettót, filmforgatókönyvet alkotott. Tízfilléres, majd „pengős” regényeket írt. A legfontosabb műveit néhány év alatt készítette el. Hihetetlen intenzitással dolgozott. Mintha érezte volna: nincs vesztegetni való ideje.
| 1 2 | következő oldal |
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXI. évfolyam 18. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Szavazás
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 10 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
ÖREG!
A film nem tudja visszaadni Rejtő humorát, azt semmikép amit egy kőnyv olvasésakor a képzelet nyújt!
Pl: az Elveszett cirkáló c. írásban Piszkos Fred a Radzeer
kapitányát helyettesíti és ".. életveszélyes fenyegetések közepedte lemossák róla a vezetéknevét..".
Rejtőt soha nem tiltották olvasni. Persze iskolában, óra alatt a pad alatt olvasni minden könyvet tilos volt olvasni.:-)
Szerintem Rejtő humora vetekszik az angol humor-nagyágyúkkal is, például egyik kedvencemmel, Woodhouse-val. Mindkettő a maga módján utánozhatatlan és zseniális.
Kiváló magyartanárnőm (6. osztályban of. órán "Az öreg halász és a tenger"-t olvasta nekünk)kifejezetten ajánlotta, hogy olvassuk Rejtőt, mert a maga műfajában egyike a legjobbaknak.
Szerencsére hallgattunk rá.
Sobri!(#3) Mindegyik nyolcadik osztályban, ahol tanítottam, egy teljes órát szántam Rejtőre. (Pl.: Sír(a)felirat)
Minden könyvét olvastam, többször is. nem lehet megunni.
Hogy mennyire közkedvelt volt, azt egy 60-as évekbeli Ludas Matyi címoldalán lévő kép illusztrálta számomra:
A kép egy égő többemeletes házat ábrázolt, amely előtt tűzoltók, létrás autóval mentették az emeleti lakókat. A parancsnokuk felkiált a létra tetején álló tűzoltóknak:
- Fiúk, először a Rejtő könyveket mentsétek!
Sajnos, néhány fennmaradt vázlatából egy örököse (ha jó emlékszem, egy ügyvéd) írt könyveket, amiket szintén Rejtő nevével adtak ki a 60-as években. Ezért, ha valaki rossz Rejtő könyvet olvas, ne keseredjen el, az nem igazi Rejtő, hanem utánköltött mű!
Nagyon sok örömet szerzet ez az író nekem a könyveinek a legjobb beszólásait betűről betűre tudom ,Csodálkozom ilyen kevés film készült a műveiről!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sok felejthetetlen percet szerzett a könyveivel, épp terveztem újraolvasni őket. Nem tudtam, hogy ilyen véget ért az élete. Szomorú és gyalázatos.
Nem volt tilos olvasni, minden könyvesboltban kaphatók voltak a művei, a nyolcvanas évek elején legalábbis.
Utánozhatatlan fanyar humorral, élvezeteas stílusban írt.
Gyermekként olvasva, szinte filmként jelentek meg előttem,
karikatúraként (megrajzolt)írt hősei:
az igazi Trebits, Bonifác, Potrien őrmester az (oroszlán),
a Radzeer cirkáló és a Vakapád nevű gőzös..stb.
Kicsiny falusi könvtárunban megkülönböztetett heyen külön polcon
kaptak helyet művei. (nem csak az itt említettek.)
Egyes mai pedagógusok szerint 45-89- között tilos volt olvasni a műveit.
Igen így volt órán, titokban csak a padok alatt olvastuk és
halkan deültünk a cselekményeken.
Így utólag is köszönöm neked:P. Howard !!!
Tisztelettel.
A vak: Akinek lámpása van!
Rejtő Jenőnek szinte minden könyve megvan a könyvtáramban. Többször újra olvastam őket. Először csak a történet miatt, később már a benne rejlő gondolatok miatt.Megdöbbentően ügyesen rejtette el a könyveiben az aktuális politikát.Már akkor tudta, hogy milyen nagy hatalom lesz azok kezében akik az olaj tulajdonosai. Nagyon hiányzik ma egy ilyen csodálatos író.
Valamikor még ifjúként különféle iskolai vizsgák alkalmával nagyon drukkolós vizsgázó voltam.Belázasodtam,biztos tudás birtokában is leblokkoltam,érettségire például nyugtatót bevéve mentem.Azután orvos tanácsára,aki azt javasolta,hogy az utolsó egykét napon már ne foglalkozzam tanulással,kössem le magam olvasással,tereljem el a figyelmemet.És itt jött képbe REJTŐ JENŐ (csupa nagybetűvel).Az ő könyveit olvasva végigröhögtem izgalom helyett a vészes időszakot és sikerrel vettem az akadályokat.Ezért soha nem múló hálával gondolok vissza rá.Megköszönni neki sajnos más módon nem tudom,de az elérhető összes könyve megvan,gyakran újraolvasva őket.