Hetilap kereső

Barát József írása

Vajon titkokhoz fér-e hozzá Ungvári Tamás, hogy a félmúlt hírességeinek életéből annyi lebilincselő eseményt tud elénk tárni történelmi egyperceseinek újabb gyűjteményében is? Elnyűhetetlen maradt a kíváncsisága, a mesélő kedve. Ehhez már csupán az összefüggéseket feltáró logika és intuíció kell, hogy a tolla alatt az is meglepő, kerek történetté álljon össze, amit más csak életrajzi tények halmazának látna.

A feledés enciklopédiáját követő új könyv, Az emlékezés enciklopédiája történeteinek többségében a magyar kultúra eltávozott szereplői kelnek életre. Olvashatunk például két párizsi magyar jó barátról, Örkény Istvánról és arról a Hevesi Andrásról, aki látnoki módon írt a jövőről, amikor minden kultúrát meg akarnak semmisíteni a hivataloson kívül. Hevesi nem akart hazatérni, mert – mint mondta – otthon csak meghalni lehet. Az egypercesek műfajának későbbi feltalálója még időben elindult, hogy le ne késse a munkaszolgálatot és a hadifogságot, míg barátja – akit egyébként csak a százkilósnál nehezebb nők érdekeltek – francia önkéntesként halt meg. Önként odaverekedte magát, ahol a halált osztogatták, miközben Szerb Antalt agyonverték, Radnóti Miklóst tarkón lőtték.

Ungvári könyvéből kiderül, hogyan ismerte meg a szerző kezdő literátorként Tamási Áronnal közös bankárát, a vasúti híd koldusát, és olvashatni arról, hogy Balázs Béla egy német szerelme szinte véletlenül nem ment vele Moszkvába: úgy hívták, Leni Riefenstahl – Hitler üdvöskéje, kedvenc filmrendezője lett.

És hosszú sorban vonulnak a valószínűtlen szereplők. Egy agyonvert, majd savban feloldott ávós ezredes, akinek korábban a kiváló publicista Máriássy Judit volt a besúgója, egy tehetséges költő, Erdélyi József, aki éppen korábbi nyilasszimpátiái miatt kellett Rákosinak.

Az emlékezés enciklopédiája több mint sztorik füzére: aki jól figyel, megértheti, hogy a kölcsönössé lett acsargás a 20. század derekán hogyan semmisítette meg a valaha volt magyar középosztályt. Máig nyögjük.