Hetilap kereső

Halász Letícia írása

Levelet kapott a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója a Budavári Kht.-től. A küldeményben az állt, hogy „mint az ismeretes”, a volt Karmelita rendház épületére a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. most áprilisban pályázatot kíván kiírni. Mivel a „tervezett hasznosítási mód” azokat a helyiségeket is érinti, amelyeket a táncszínház használ, legyenek szívesek ezeket felszabadítani, valamint az átadást ütemtervét mihamarább írásban elkészíteni.

A Nemzeti Táncszínház vezetői valamint a táncos szakma képviselői, miután egy ideje hiába küldtek leveleket és e-mailt a fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, ám írásbeli választ nem kaptak az épület sorsát illetően, most úgy döntöttek, hogy a sajtóhoz fordulnak.


-- Az egyik legnagyobb vívmánya a táncosoknak az elmúlt évtizedben az volt, hogy létrejött végre Magyarországon a szakszínházuk – mondja Kiss János, a Nemzeti Táncszínház felügyelőbizottságának elnöke, a Győri Balett igazgatója, Kossuth-díjas táncművész.

Persze már az első előadáskor, 2001. decemberében is voltak elégedetlen hangok, melyek szerint azzal, hogy megkapták a volt Várszínház épületét „jó időre betömték a táncos szakma száját”, és így elérhetetlen távolságra került egy nyugat-európai mintájú, háromtagozatos (klasszikus balett, kortárs és néptánc) táncszínház létrehozása.

-- Nagy vita folyt akkor, hogy a Várszínház adottságait nézve alkalmas-e erre a célra – folytatja Kiss János.-- Bevallom őszintén, mi, táncosok annyira örültünk bármilyen lehetőségnek, hogy megalkuvásra is készek voltunk, csakhogy helye legyen a szakmánknak.

Amikor a Művészetek Palotája létrejött, úgy tervezték, oda költözik a Hagyományok Háza is, ám ez utóbbi intézmény, feltehetően a függetlenségét féltve, nem kívánt élni ezzel a lehetőséggel. Ekkor, egy komoly tárgyalássorozat eredményeképp, döntés született arról, a táncos szakma évi 100 napot kap a MüPa Fesztivál Színházának termében, melynek befogadóképessége csaknem duplája a Nemzeti Táncszínházénak. Ide kerülhettek a nagyobb közönséget vonzó, vagy szcenikailag, látványban nagyobb teret követelő előadások.

-- Az más kevésbé volt pozitív, hogy az első év eufóriája után a második évben, 2006-ban jelentősen csökkentették a Nemzeti Táncszínház anyagi támogatását, holott a MüPának csak alapszolgáltatást kell biztosítania vendégelőadásokhoz, a kiegészítő szolgáltatásokért a táncszínháznak fizetnie kell – mondja Kiss János, majd így folytatja: -- Hozzászoktunk, hogy a rendszerváltás óta mindent privatizálnak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy válság van. A válságra sok mindent rá lehet fogni, de egyetlen dolgot nem. A kérdés az, fenn tud-e tartani ez az ország egy táncszínházat, van-e a táncos társadalomnak helye a magyar kultúrában. Ha privatizálni kell ezt az épületegyüttest, akkor van-e alternatív megoldás, egyáltalán gondolkodik-e azon a kulturális kormányzat, hogy hová menjenek a táncosok.

A dolog azért is pikáns, mondja több szakember is, mert nemrég ünnepelték nagy hozsannával, hogy a Parlament elfogadta az előadóművészi törvényt. A táncosoknak viszont most biggyed a szája, hiszen a törvény azokat az együtteseket létesíti előnyben, amelyek minél több előadást és nézőt produkálnak – ám ha nem használhatják a Nemzeti Táncszínház épületét, akkor hol „termeljék” ki az előadást és a nézőket? Persze lehet a kapcsolatrendszereket felhasználva kopogtatni a táncművészettel szimpatizáló színházigazgatóknál, hátha be tudnak fogadni egy-egy produkciót.

-- Én bízom benne, hogy a kulturális kormányzat részéről bölcs döntés születik, és nem hagyják ellehetetleníteni a szakmát. Hogy ők sem gondolják, hogy a Nemzeti Táncszínház egy tollvonással vagy privatizációval megszüntethető – fejezi be mondandóját Kiss János.

Időközben azt nyilatkozta a Budavári Kht. a Népszabadságnak, hogy a kolostor állami kézből ki nem adható műemlék, ezért nem privatizálható. Másfél évtizede szó van viszont arról, hogy a rendházban védett állami vendégek fogadására is alkalmas lakosztályokat rendeznek be. Ennek kialakítására és üzemeltetésére írnak ki majdan pályázatot, nem az épület tulajdonjogára.

De ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a táncszínháznak el kell hagyni a kolostorépületben található színházi helyiségeket. És nem kell ahhoz színházi szakembernek lenni, hogy valaki tudja, önmagában a színpad nem elég, egy teátrumhoz öltözők, technikai helyiségek is tartoznak -- ezek nélkül nincs előadás.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium sajtóosztálya azt tudatta a Népszabadság újságíróival, hogy a szaktárca vezetése nem hozott olyan döntést, mely szerint a Táncszínháznak ki kellene költöznie a Várszínházból. „Néhány napja arról értesült az OKM vezetése, hogy az ingatlannal rendelkező Budavári Kht.-nek, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. hatáskörébe tartozik, új elképzelései vannak az épület kezelésével, hasznosításával kapcsolatban. Ezek tartalmáról még nem kaptak tájékoztatást, ezért egyeztetést kezdeményeztek az MNV Zrt-nél., hogy megismerhessék a részleteket” – olvashatni a napilap online-változatában.

A különös csak az, hogy Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója és Mihályi Gábor, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke a sajtó rendelkezésére bocsájtotta egyoldalú levelezését a szaktárca vezetésével. Ebből kiderült, a táncszínház vezetői jelezték, olyan híreket kaptak, mely szerint a volt karmelita kolostor épületét értékesíteni kívánják, ezért tájékoztatást kértek a minisztériumtól az ügyben.

Hivatalos választ eddig nem kaptak.