Utolsó vágások

Február 2. és 5. között, az Uránia és a Toldi moziban rendezik meg a 43. Magyar Filmszemlét. Mivel állami támogatást nem kapott, önerőből és szakmai összefogással szervezték meg a fapados szemlét. Nem lesz zsűri, nem osztanak díjakat, viszont vetítik azt a produkciót is, amelyben tizenegy neves rendezőnk – köztük Jancsó Miklós, Mészáros Márta, Pálfi György – filmetűdökben mutatja be: milyennek látták Magyarországot 2011-ben. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

A Magyar Filmszemlére idén nincs pénz. Ami azért is furcsa, mert a honi filmgyártás élére kinevezett új vezetők nemrég bejelentették: még sohasem volt annyi forrás magyar filmre, mint most.

MTI-fotó

Havas Ágnes, producer, az újonnan létrehozott Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója nemrég arról cikkezett a Népszabadságban: a 2012. januártól érvényes új filmtörvény lehetővé teszi, hogy a hatos lottó játékadójának 80 százalékát is filmkészítésre fordíthassák, így „egész estés műfajokra” idén 5,5 milliárd forint jut.

Ebből tán futná a szemlére is. Havas Ágnes lapunknak azt mondta: azért nem támogatják filmszemlét, mert a szervezők nem kértek támogatást a filmalaptól.

A rendezvény főszervezője Tarr Béla, a Magyar Filmművészek Szövetségének decemberben megválasztott új elnöke. Nem kívánt nyilatkozni, csak annyit mondott a 168 órának: „Hamarosan fontos stratégiai bejelentéseim lesznek, inkább majd akkor beszélnék.”

E kusza kommunikációk is jelzik: nagy a zűrzavar a honi filmes világban. A kultúrharc a mozgóképes műfajt is sújtotta.
Az események talán akkor vették a legdrámaibb fordulatot, amikor a Fidesz-kormány tavaly áprilisban – szakmai egyeztetés nélkül – megszüntette a Magyar Mozgókép Közalapítványt, amely a rendszerváltás óta a filmesek önkormányzati szervezete volt. Kuratóriumi tagjait az alkotók demokratikusan választották meg.

Hajdu Szabolcs rendező szerint a filmszakma elveszítette az autonómiáját:
- Olyan ez, mintha egy kisvárosban nem lehetne többé polgármestert választani, hanem felsőbb utasításra rendelnek ki oda leválthatatlan vezetőket.

Homály van

Az MMKA megszűnése a hazai dokumentumfilmesek helyzetét is alapvetően megváltoztatta. Az újonnan alakult Magyar Nemzeti Filmalaphoz csak hetvenperces dokumentumfilmmel lehet pályázni, és évente csupán egy-két produkció gyártását ígérik.

Rövidebb művekkel viszont kizárólag a Szalai Annamária által felügyelt MTVA-hoz fordulhatnak az alkotók. A szakmában sokan úgy érzik: ezzel a műfajukat leminősítették, mintha ők nem is lennének igazi filmesek.

Almási Tamás szerint a legnagyobb gond az, hogy az MTVA-hoz csak olyan filmtervvel pályázhatnak, amelyik illeszkedik a köztelevízió jelenlegi „műsorstruktúrájához”. Csakhogy a pályázati szempontok, elvárások nem világosak.

A támogatást kérő rendezőknek egyoldalas sűrítményben kell benyújtaniuk filmtervüket. Ennek alapján ítéli meg a Vitézy László vezette tévés grémium, hogy a téma a „közszolgálati elveknek megfelelően elég tartalmas-e, és értékes-e”. Illetve: „Televíziós bemutatása fontos-e.”

Efféle homályos kritériumokat nehéz értelmezni. Például a DocClub Filmműhelynek sem sikerült, noha Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas rendezők is tartoznak ide. Köztük olyan neves alkotók, mint Almási Tamás, Salamon András, Kékesi Attila, Pigniczky Réka, Domonkos János vagy a vezetőjük, Papp Gábor Zsigmond. Az MTVA novemberi pályázatára a filmműhely 14 tagja 28 pályázatot adott be. A köztévé egyet sem fogadott el.

Almási Tamás szerint amíg az MMKA létezett, a teljes filmszakmát lefedte: támogatott kísérleti filmeket, szociografikus műveket is. Mi lesz ezekkel a műfajokkal, ha sem Vajna filmalapja, sem az állami televízió nem fogadja be őket?

A magyar filmművészet legfőbb értéke, a sokszínűsége kerülhet veszélybe.

A teljes írást a 168 Óra ma megjelenő legfrissebb számában olvashatják.

A tavalyi szemle győztes filmje Pál Adrienn: