Hetilap kereső

Jolsvai András írása

Még azoknak is tud meglepetést okozni ez a Pest környéki kisváros, akik (elég magabízón) azt gondolják, jól ismerik. Akik tudják, milyen kincseket rejtenek a templomok, az ismert kiállítóhelyek (a Memento mori pince meg a Görög-templom, mondjuk) és a folyton gyarapodó magángalériák (legyen itt egy zárójelnyi a Mosolytárról, amely még keresi a helyét ugyan, de máris remek Toncz Tibor- és Sajdik-képeket őriz, kedvenc Z. Kovácsunkról nem is beszélve).

Akik tehát ismerik a járást Vácott, azok is elcsodálkoznak, ha bejutnak a Tragor Ignác Múzeum – mondjuk így – központi házába, az egykori kocsigyár épületébe a Káptalan utcában. (Ha bejutnak: mert a szűkülő lehetőségek miatt a múzeum általában zárva tart. Előzetes bejelentkezés és csoportalakzat szükségeltetik a sikerhez.) De ha már sikerült bejutni, akkor sok érdekességet megtudhatunk a várostörténeti tárlók között járván.

(Egy remek új útikönyv is megjelent a minap e tárgyban.) Őstörténet és ókortörténet, ahogy illik, egy kis feudalizmus, törökverés, egyházszervezés, szabadságharc – minderről sok mondanivalója van Vácnak. És egy részét el is mondja e termekben.

Az emeleti Hincz-gyűjtemény pedig igazi unikum. A múzeum őrzi a teljes hagyatékot (sok száz műről van szó), s bár itt, az ütött-kopott tetőtérben csak kéttucatnyi kép fér el, a tervezők igyekeznek bemutatni a festő (korai) korszakainak minden árnyalatát. Meg fognak lepődni, ahogy ígértem.

Ez az anyag régóta megérdemelne egy méltó kiállítóhelyet. Egy új múzeumot, amelyet az illetékesek évtizedek óta terveznek, de amely még egy kapavágásnyival se jutott közelebb a megoldáshoz.