Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Poznan, Helsinki és Szentpétervár után december 2-3-án Budapesten vendégszerepel a 2011-es moszkvai Arany Maszk-díjra jelölt előadás, a Teatr.doc produkciója, az Egy óra tizennyolc (perc).

Mihail Ugarov a kortárs orosz színház nagy tehetségű író-rendezője, az első orosz dokumentarista színház megalapítója és művészeti vezetője, valamint a Drámaírói és Rendezői Központ művészeti vezetője is egyben. A Teatr.doc-ot 2000-ben hozta létre feleségével, Jelena Greminával. Előadásaik jelentős része verbatim módszerrel készült, azaz valós emberek valós történeteit veszik alapul, azok személyes vallomásaiból, feljegyzéseiből, naplóiból, levelezéseiből vesznek át „szóról szóra” részleteket. A Teatr.doc az orosz rendszert bírálja, ellene lázad és lázít, miközben olyan tabutémákat dolgoz fel, mint például az igazságszolgáltatás és a politika összefonódása. Az Egy óra tizennyolc (perc) című előadás is egy ilyen esetet tár fel.

2009 novemberében, Moszkva egyik leghírhedtebb börtönében hirtelen meghalt Szergej Magnyickij, egy 37 éves jogász. Magnyickij az egykori legnagyobb külföldi orosz befektető cég, a Hermitage Capital jogi képviselője volt, aki a cége elleni adócsalás vádjával indított támadásra akart fényt deríteni. Az orosz hatóság azonnal letartóztatta. Egy évig ült börtönben előzetes letartóztatásban, anélkül hogy vádat emeltek volna ellene. A szigorított bánásmód Magnyickijt súlyosan megbetegítette, és hiába kért bármiféle segítséget. Az utolsó egy óra tizennyolc percében magára hagyva, összegörnyedve feküdt a földön, és nem segített rajta senki - írja a 7óra7.

Az Egy óra tizennyolc (perc) létrejöttét hosszas kutató- és dokumentációs munka, valamint interjúsorozat előzte meg. Az előadás Magnyickij tragikus halálának körülményeit idézi fel úgy, hogy közben megszólaltatja azokat, akik ebben bűnrészesek voltak. Bírókat, orvosokat, jogászokat sorakoztat fel, és eredeti nevükön nevezi őket, valamint felhasználja a jogász börtön-naplóit, leveleit, szemtanúk vallomásait, és hivatalos szervek beszámolóit is.

„2009 novemberében elhunyt a 37 éves védőügyvéd Szergej Magnyickij. Ekkor egy éve volt vádemelés nélkül, előzetes letartóztatásban. (Fogsága egy éve alatt nem született ellene szóló ítélet.) Ez egy átlagember ellen elkövetett gyilkosság története. A rendszerrel való szembefordulás és az elkerülhetetlen bukás drámája. Magnyickij naplója és levelei, a szemtanúk és hivatalos szervek beszámolói rendelkezésünkre álltak, kijelenthetjük: ami Magnyickijjel történt, nem volt baleset. Ami vele történt, az megtörténik másokkal is, most is. A rendszer, amely megölte, mások életét is fenyegeti, ereje teljében van. Legalább a színházban szeretnénk ellene tanúskodni.” (Mihail Ugarov)

„Az előadás Magnyickij »ügyét« nem ismerteti meg a maga borzalmas, kísérteties részleteiben, csak tragikus halálának körülményeit idézi fel. Ugyanakkor szinte vádirat is: az államgépezet ellen. Hiszen bármilyen bűnt követett is el valaki, egy csésze forró vizet senkitől nem lehet megtagadni. Az egy csésze forró víz teszi az előadást igazi orosz színházzá, amely túllép a jelen kriminálkapitalizmusán, az emberjogi harcokon, és az örök kérdéseket tűzi zászlajára” – írja az előadásról Tompa Andrea színikritikus, aki Sz. Bíró Zoltán történésszel vesz részt azon a beszélgetésen, amelyre a társulat invitálja a nézőket az előadás részeként.

A Kortárs Drámafesztivál a dokumentumszínház illetve verbatim színház műfajáról és lehetőségeiről nemzetközi konferenciát szervez Újrahasznosított valóság a színpadon címmel december 2-án és 3-án.