Séta a zsidókertben

Magyar és zsidó? Miért is kezd fura lenni, így egymás mellett. Nem volt így.
Tapasztalat. Nem szabad megkülönböztetni!
Katonaként (ez a múlt) munkatársként, mindenféle származású ember egyformán kezelendő. Ugyanúgy kell terhelni és jutalmazni. Ez a jól működő közösség alapja.
Aki, saját maga, különbözteti meg magát, annak vállalni kell ennek következményeit. A közösség nagyon rosszul tűri az ilyen fajta elkülönülést. Az meg aztán végkép kiveri a biztosítékot, ha egy ilyen elkülönülő közösség, a saját akaratát rá akarja erőltetni a többségre.
Félre ne értse valaki. Nem a vallásról, temetőről beszélek. Az emberi alapjog. Az errefelé, amúgy is színes többség mindig is elfogadta, hogy bárki, a hite szerint éljen, haljon.
A baj, az, ha magát zsidónak valló politikus, a mi nevünkben nyilatkozik pl. Izraellel kapcsolatos kérdésekről. Ne tegye! Az is baj, ha hasonló társaik, magyar jelképeket akarnak átértékelni, lebontatni, kitiltani. Ne tegyék! Újsághirdetésben olvasom, hogy xy iskola felvételt hirdet zsidó fiatalok részére. Nyílt szegregáció? Talán nem, mert hiszen akit nem érdekel a zsidó vallás, amúgy sem jelentkezik oda. Így hirdetni azonban, nyílt elkülönülés.
Miért ne oktathatnának ott magas színvonalon pl. cigánygyerekeket, ami a magyar iskolákban, bezárás terhe mellett kötelező.
Az antiszemitizmust kiváltja valami.
A következmények pedig, az egész lakosságra nézve tragikusak.

Rezonálva mégis az ominózus képre (Édes jó apám ...) , én mintha látnék a - vélhetően és láthatóan kidöntött - sírkővön , a földből kibukkanó betűket .Tehát a "rövidség" nem egyfajta szerény egyszerűséget takar , mint azt gondolja "valaki". Teljes joggal ,teszem hozzá , mert ez lehet egy világnézet,egy kultúrális felfogás tükre is . De a képen viszont tisztán látni további betűket , melyeket a földből való kiforduláskor feltüremkedő föld takar el .

Kedves DONJ!
A 8-at Önnek címeztem, számítógépem elhagyta.

Eútón kívánok Boldog Új Évet, amennyiben a nap folyamán nem találkoznánk.

Jókívánságom természetesen a fórum minden olvasójának szántam egyben.

BUÉK

Nem véletlen hoztam hasonlatnak a felelős családfőként is helytálló férjet, kicsit - nagyon részeg állapotában. Azt senki ne mondja nekem, hogy nem szeret megszédülni. Ki ettől, ki attól. Viszont olyankor vannak témák, amiket illik kerülni.
Az ember önmaga egy pszichológiai egység, de önmagában nézve pszichológiai egység egy család, egy település, egy utca. Ugyanígy meg lehet közelíteni nemzetünk kérdéseit, ha országunk egy pszichológiai egységnek tekintjük. A közgazdászok ezen régesrég túl vannak. A nemzetgazdaságtan régóta tanított tantárgy.
Magam amatőrként tömeg – társadalomlélektannal foglalkozom régóta. Saját szakállamra. Nem kellek a kutyának sem, amikor rájön, hogy nem közéleti prostituált vagyok, nem vágyok a cseléd és csicskaszerepre.
Tehát megtanultam, mikor kell fogni pofámat. És mikor mit nem illik mondani.
Munkahelyemen – bezárt közösségben – egy időben jellemző volt egymás kikezdése. Hagytam, nézzenek hülyének, végül is lekoptak róla. Ami fájt nekik, az egy későbbi, elejtett megjegyzésem: nekem is volt és van véleményem rólatok, ha nem is hangoztatom. Jelenlétemben a későbbiekben nem hogy nem kötöttek bele a másikba, egy rossz szó nem hangzott el.
Most, nyugdíjasként megengedhetném magamnak, hogy tele torokból üvöltsek, ki miatt vették el a tizenharmadik havi nyugdíjam. Nem teszem. Ráérek vele. Majd csodálkoznak sokan, ha végigvezetem, hogy a Gyurcsány kormány a nemzeti tőke kormánya volt. És a levadászási szándékkal a neolib tőkét hozta helyzetbe a FIDESZ. Ezért úszott el sokminden. Háború idején nem kérdezik, van-e kedvem katonáskodni. Túlélésre kell berendezkedni.

Kedves "ortega".

Nehéz a két beírásához bármit hozzátenni. Mindkettő, a probléma gyökereit sejteti. Ami talán azért ennél prózaiabb ok is lehet, ha a dolgok nem jól mennek, kell egy bűnbak. Legyen az korábban kulák, arisztokrata, most kommunista, cigány, zsidó. Ez a legegyszerűbb képlet, ehhez nem kell sem történelem ismeret, sem iskolázottság, gondolkodó emberi képesség stb.
Azt, hogy egy társadalom lelkületében, milyen mély sebeket ejt, az legkevésbé érdekli az ezzel érvelőket. Lehet rájuk hagyni, de nem lesznek ettől bátrabbak? Lehet betiltani, de nem a tiltott gyümölcs a legkedvesebb, lehet kirekeszteni Őket, de akkor hol van, az un. demokrácia? Mi marad tehát, a mi beírásaink, és az értelmes emberek közös megnyilatkozása. Most először "hegyaljai " is talált valami fogódzkodót, ezért gratulálok Neki, és meg is köszönöm, végre egyszer nem a „konzerv” szövegekhez nyúlt.

Kedves kezsi!

Mit csinál az okos asszony, ha férje részegen okoskodni kezd? Igyekszik semleges téma mentén tartani a gondolkodását, és egyre hajtogatja: igazad van, Apukám. Tudja, ha kijózanodik, úgyis szégyelli az egészet. Viszont ha vitába elegyedik, olyan lelkisebeket okozhat, amit kijózanodva sem bocsát meg. Társadalmunk ma a részeg férjhez hasonlítható lelkiállapotban van.
Nem kötözködésként, de a magyar nyelv sajátja a j - ly használata. Csak aki a hétköznapokban használja ezt a nyelvet, az tudja csípőből helyesen használni. Ill. segít a helyesírás ellenőrző.
A Nóbel-dílyas helyesen írva Nobel-díjas

Vitatkozom azzal a nézettel, hogy időnk lenne elódázni e fontos társadalmi problémánk mególdását, és azzal is, hogy a mai magyar társadalom alkalmatlan lenne e szintre emelkedni. Igen a józan ész és az emberség, a morál nagyon mélyre lett taposva.
E körülmények azonban nem jogostanak fel, az igazság és alapérdekeink pedign nem engedhetik meg, hogy átadjuk magunkat a valóban búrjánzó, gyűlöletkeltő indulatoknak. Ezek csak rövidtávú, kisalyátító célokat szolgálnak.
El lehet, el kell érni, hogy ne csak Nóbel-dílyas zsidóinkat tekintsük magyarnak s hasonlóképpen vállaljukhíres zeneszerző zeneművész cigányainkat s rajtuk keresztül valamennyiüket. Hová -máshová?-sorolhatnánk Őket? Hány Magyarországot, hány magyarságot tudnak elképzelni ezek a nemzetbontók? Ez nem fantázia dolga! De tisztesség nélkül, józanság nélkül, realitás érzék nélkül, előrelátás nélkül tényleg nem megy. Pedig nem rekedhetünk meg. Ez nem szimpátia-unszimpátia kérdése. A jövönk kérdése!

A szélsőséges médiák által felheccelt (mára újfent) zsidóellenessé váló egyre jelentősebb társadalmi rétegek észhez térítése a mostani demonizáló, populista politikai légkörben valóban nem tűnik rövid vagy közép távon megvalósíthatónak. Talán a történelem normális oktatásával vagy ehhez hasonló ismeretterjesztő cikkekkel lehet ez ellen a folyamat ellen tenni.

Ortega! A mai magyar társadalom nemhogy alkalmatlan erre a közbeszédre, hanem teljességgel alkalmatlan. Sajnos nem csak erre. Képtelen józanul, kultúráltan szólni a társadalmat/vagy valamely szegmensét érintő témákról.
Nem úgy mint az a nem is olyan távoli ország, Svájc, ahol azt tartják: legfőbb törvényünk a józan ész.

A magyar sajtó időnként nem él a magyar társadalomban. Ma a művelt média szerencsésebb, ha csak akkor szól (ír) a zsidóságról, ha valamiért nagyon muszáj. Ilyen időket élünk. Nem hat a józan észérv nemzeti történelmünkben betöltött szerepükről. Például, hogy ők finanszírozták az 1848-49-es szabadságharcot, és ha kellett, magyarabbak voltak a magyaroknál.
Magyarrá válásuk nyomon követhető törvénykezésünkben is. Valahol itt kezdődött: 1805. évi VI. törvénycikk Herczeg Csartorinszky Ádám magyar honfiuvá fogadtatik – és a sor végtelen. Kik ők? Miért akartak magyarrá lenni? A németes név a zsidóság jellemzője.
Sajnálatos, hogy az SZDSZ és a zsidóság közé egyenlőségjelet tesz az urban’s legend. A flaszterpletyka. Pedig a kezdeti SZDSZ sem azonos a történelemben eltűnő zsákmánypárttal. Sokan fognak még köszönetet mondani Gyurcsányéknak, hogy kivezették az SZDSZ-t a történelemből.
Szerintem a ma társadalmának légköre alkalmatlan a zsidósággal kapcsolatos bármilyen kérdés épeszű megbeszélésére.