A 37-es villamos Salgótarjáni utcai megállójánál található Pest harmadik legrégebbi (1874) zsidó temetője. (A Váci úti és a Lehel utcai már eltűnt, beépítették.) Ezt a sétát most azoknak ajánljuk figyelmébe, akik két szót nehezen tudnak egymás mellett elképzelni. Azt, hogy zsidó és magyar. Azt, hogy magyar és zsidó. SZÉKELY ILONA írása.
„Visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, emberek” – áll a Lajta Béla tervezte bejárati kapu felett. Lechner tanítványaként ő is a magyar nemzeti építészetet szolgálta. Tanulmányutakat tett Erdélyben és Felvidéken, gyűjtötte a népi iparművészeti motívumokat. „Hazajött azzal a fogadalommal, hogy itthon az építészetet magyarrá tenni segítse, hogy az idegen, ha idejön, magyarul beszélő házakra találjon” – írja róla egyik korabeli méltatója.
A múlt századfordulón eleinte nem volt kapós az új stílus. Furcsának találták Lajta keleties terveit, tulipános ládákon, kulacsokon talált motívumait. Művészetét, tehetségét a sírszobrászatban teljesíthette ki. Egy ideig a budapesti zsidó temetők művészeti tanácsadója és felügyelője is volt.
A józsefvárosi temető már a múlt századfordulóra szűkössé vált. Egy idő után csak a családi sírboltok fogadtak újabb halottakat. Bennük a dualizmus korának zsidó nagypolgárai: iparbárók, kereskedők, orvosok, politikusok, az asszimiláns pesti zsidó réteg halottai. Zsidók, magyarok. Magyarok, zsidók.
A történelmi családok nagy része ugyanis magyar hazafinak vallotta magát, ezért egyáltalán nem volt ellenükre Lajta Béla művészete, aki a síremlékeken egyenrangúan használta a zsidó jelképeket és a magyar népművészeti motívumokat. A menórát magyar hímzésmotívumokkal díszítette, a Dávid-csillag körül népies szűrminták jelentek meg.
Most: vastag avarszőnyeg, kapaszkodó borostyán, göcsörtös fák.
A hely igazi hortus judaeorum, ahogy a középkorban mondták. Misztikus erdő, történelmi bozót.
A hagyomány szerint a temetőben semmiből sem származhat haszon. Nem szabad a füvet lenyírni, és elvinni takarmánynak, ezért le sem vágják. Tilos kivágni a fákat, tilos szakítani a gyümölcsükből. A növényzet elborította a sírokat. Aki utat tör magának a bokrok közt, veszélyes zarándoklatra vállalkozik. Mély gödrök tátonganak az ösvény mellett: a sírrablók több vagyonos család kriptájának köveit elmozgatták.
Az elsők között temették ide Horn Edét (szül. Einhorn Ignác), az első zsidó származású kormánytagot, aki Kossuth bizalmasaként a ’48-as emigráció egyik vezetője volt, s Garibaldi magyar légiójának tábori lelkésze.
A csepeli báró, Weiss Manfréd családi kriptáját nem tudják eltakarni a lombok. Az 1890-es évek elején testvérével ő alapította meg az első magyar tölténygyárat. A millennium idejére a Monarchia hadserege függetleníteni tudta magát a külföldi beszerzésektől. Az első világháború előtt Anglia, Kína, Spanyolország és Hollandia is rendelt Csepelről hadianyagot.
Weiss Manfréd feleségének emlékére hozta létre a Weiss Alice Gyermekágyas Otthont, egy tüdőbeteg-szanatóriumot Budakeszin, röntgen-automobilokat adott a Vöröskereszt-kórházak számára, és hatalmas népkonyhát üzemeltetett. Hazafiságát és a magyar ipar felemelkedéséért tett erőfeszítéseit a király bárói ranggal jutalmazta.
A Buday-Goldberger család 1867-ben kapott nemességet. 1848-ban támogatták a szabadságharcot, részt vettek a honvédségi egyenruhák előállításában. Ezért Haynau nagy összegű hadisarccal sújtotta a rebellis zsidó családot.
A család harmadik nemzedékének tagja, Buday-Goldberger Leó Horthy Miklós kormányzó kártyapartnere volt, ifjabb Horthy Miklós pedig a Goldberger-birodalom igazgatósági tagja volt.
Goldberger Leó soha nem keresztelkedett ki, ellenezte a zsidó kivándorlás gondolatát, a cionista törekvéseket, viszont nagy összegekkel támogatta az óbudai zsidó hitközséget. (A zsidó bárócsaládok egy része elhagyta vallását, és régi nemesi családokkal házasodott.) Goldberger Leó Mauthausenben halt éhen a tábor felszabadulása után.
A Salgótarjáni úti zsidókert egyik leghíresebb sírboltja a Hatvany-Deutschoké. A malomiparos és cukorbárócsalád kriptája klasszikus oszlopaival a görög építészetet idézi. A família vonzódott a művészetekhez. Hatvany-Deutsch Sándor a képzőművészetet pártolta, festményeket gyűjtött, amelyek a zsidótörvények értelmében a Nemzeti Bank páncéltermébe kerültek, majd az „aranyvonattal” elhagyták el az országot. Később visszakerültek, ma a Szépművészeti Múzeumban láthatók. Báró Hatvany Lajos, Ady barátja a Nyugat legfőbb pártfogója volt.
Az ipari és pénzarisztokrácia sírhelyei után lábaljunk át a rabbisorra. Itt nyugszik többek között Bloch Mózes professzor, a Rabbiképző első igazgatója, Brill Sámuel Löw rabbi, az orientalista Bacher Vilmos, a Talmud-kritika megteremtője. Síremléküket ugyancsak Lajta tervezte.
A hátlapon magyar felirat tulipánnal.
Az 1891-ben elhunyt Bacher Simon a Pesti Izraelita Hitközség pénztárosaként verseket írt, és héberre fordította Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Arany hazafias költeményeit.
Történelmi sétánk végén kisebb tisztásra érünk. 2002 júliusában került ide egy szerény emlékmű, a gettóban és az ostrom alatt elhunyt 1500 magyar zsidó áldozat emlékére. Kis kőtáblák sorakoznak a fűben, rajtuk egy-egy név, semmi díszítés. Az egyikre ennyit véstek: „Édes jó apám.”
HozzászólásokÖsszesen: 10 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Magyar és zsidó? Miért is kezd fura lenni, így egymás mellett. Nem volt így.
Tapasztalat. Nem szabad megkülönböztetni!
Katonaként (ez a múlt) munkatársként, mindenféle származású ember egyformán kezelendő. Ugyanúgy kell terhelni és jutalmazni. Ez a jól működő közösség alapja.
Aki, saját maga, különbözteti meg magát, annak vállalni kell ennek következményeit. A közösség nagyon rosszul tűri az ilyen fajta elkülönülést. Az meg aztán végkép kiveri a biztosítékot, ha egy ilyen elkülönülő közösség, a saját akaratát rá akarja erőltetni a többségre.
Félre ne értse valaki. Nem a vallásról, temetőről beszélek. Az emberi alapjog. Az errefelé, amúgy is színes többség mindig is elfogadta, hogy bárki, a hite szerint éljen, haljon.
A baj, az, ha magát zsidónak valló politikus, a mi nevünkben nyilatkozik pl. Izraellel kapcsolatos kérdésekről. Ne tegye! Az is baj, ha hasonló társaik, magyar jelképeket akarnak átértékelni, lebontatni, kitiltani. Ne tegyék! Újsághirdetésben olvasom, hogy xy iskola felvételt hirdet zsidó fiatalok részére. Nyílt szegregáció? Talán nem, mert hiszen akit nem érdekel a zsidó vallás, amúgy sem jelentkezik oda. Így hirdetni azonban, nyílt elkülönülés.
Miért ne oktathatnának ott magas színvonalon pl. cigánygyerekeket, ami a magyar iskolákban, bezárás terhe mellett kötelező.
Az antiszemitizmust kiváltja valami.
A következmények pedig, az egész lakosságra nézve tragikusak.
Rezonálva mégis az ominózus képre (Édes jó apám ...) , én mintha látnék a - vélhetően és láthatóan kidöntött - sírkővön , a földből kibukkanó betűket .Tehát a "rövidség" nem egyfajta szerény egyszerűséget takar , mint azt gondolja "valaki". Teljes joggal ,teszem hozzá , mert ez lehet egy világnézet,egy kultúrális felfogás tükre is . De a képen viszont tisztán látni további betűket , melyeket a földből való kiforduláskor feltüremkedő föld takar el .
Kedves DONJ!
A 8-at Önnek címeztem, számítógépem elhagyta.
Eútón kívánok Boldog Új Évet, amennyiben a nap folyamán nem találkoznánk.
Jókívánságom természetesen a fórum minden olvasójának szántam egyben.
BUÉK
Nem véletlen hoztam hasonlatnak a felelős családfőként is helytálló férjet, kicsit - nagyon részeg állapotában. Azt senki ne mondja nekem, hogy nem szeret megszédülni. Ki ettől, ki attól. Viszont olyankor vannak témák, amiket illik kerülni.
Az ember önmaga egy pszichológiai egység, de önmagában nézve pszichológiai egység egy család, egy település, egy utca. Ugyanígy meg lehet közelíteni nemzetünk kérdéseit, ha országunk egy pszichológiai egységnek tekintjük. A közgazdászok ezen régesrég túl vannak. A nemzetgazdaságtan régóta tanított tantárgy.
Magam amatőrként tömeg – társadalomlélektannal foglalkozom régóta. Saját szakállamra. Nem kellek a kutyának sem, amikor rájön, hogy nem közéleti prostituált vagyok, nem vágyok a cseléd és csicskaszerepre.
Tehát megtanultam, mikor kell fogni pofámat. És mikor mit nem illik mondani.
Munkahelyemen – bezárt közösségben – egy időben jellemző volt egymás kikezdése. Hagytam, nézzenek hülyének, végül is lekoptak róla. Ami fájt nekik, az egy későbbi, elejtett megjegyzésem: nekem is volt és van véleményem rólatok, ha nem is hangoztatom. Jelenlétemben a későbbiekben nem hogy nem kötöttek bele a másikba, egy rossz szó nem hangzott el.
Most, nyugdíjasként megengedhetném magamnak, hogy tele torokból üvöltsek, ki miatt vették el a tizenharmadik havi nyugdíjam. Nem teszem. Ráérek vele. Majd csodálkoznak sokan, ha végigvezetem, hogy a Gyurcsány kormány a nemzeti tőke kormánya volt. És a levadászási szándékkal a neolib tőkét hozta helyzetbe a FIDESZ. Ezért úszott el sokminden. Háború idején nem kérdezik, van-e kedvem katonáskodni. Túlélésre kell berendezkedni.
Kedves "ortega".
Nehéz a két beírásához bármit hozzátenni. Mindkettő, a probléma gyökereit sejteti. Ami talán azért ennél prózaiabb ok is lehet, ha a dolgok nem jól mennek, kell egy bűnbak. Legyen az korábban kulák, arisztokrata, most kommunista, cigány, zsidó. Ez a legegyszerűbb képlet, ehhez nem kell sem történelem ismeret, sem iskolázottság, gondolkodó emberi képesség stb.
Azt, hogy egy társadalom lelkületében, milyen mély sebeket ejt, az legkevésbé érdekli az ezzel érvelőket. Lehet rájuk hagyni, de nem lesznek ettől bátrabbak? Lehet betiltani, de nem a tiltott gyümölcs a legkedvesebb, lehet kirekeszteni Őket, de akkor hol van, az un. demokrácia? Mi marad tehát, a mi beírásaink, és az értelmes emberek közös megnyilatkozása. Most először "hegyaljai " is talált valami fogódzkodót, ezért gratulálok Neki, és meg is köszönöm, végre egyszer nem a „konzerv” szövegekhez nyúlt.
Kedves kezsi!
Mit csinál az okos asszony, ha férje részegen okoskodni kezd? Igyekszik semleges téma mentén tartani a gondolkodását, és egyre hajtogatja: igazad van, Apukám. Tudja, ha kijózanodik, úgyis szégyelli az egészet. Viszont ha vitába elegyedik, olyan lelkisebeket okozhat, amit kijózanodva sem bocsát meg. Társadalmunk ma a részeg férjhez hasonlítható lelkiállapotban van.
Nem kötözködésként, de a magyar nyelv sajátja a j - ly használata. Csak aki a hétköznapokban használja ezt a nyelvet, az tudja csípőből helyesen használni. Ill. segít a helyesírás ellenőrző.
A Nóbel-dílyas helyesen írva Nobel-díjas
Vitatkozom azzal a nézettel, hogy időnk lenne elódázni e fontos társadalmi problémánk mególdását, és azzal is, hogy a mai magyar társadalom alkalmatlan lenne e szintre emelkedni. Igen a józan ész és az emberség, a morál nagyon mélyre lett taposva.
E körülmények azonban nem jogostanak fel, az igazság és alapérdekeink pedign nem engedhetik meg, hogy átadjuk magunkat a valóban búrjánzó, gyűlöletkeltő indulatoknak. Ezek csak rövidtávú, kisalyátító célokat szolgálnak.
El lehet, el kell érni, hogy ne csak Nóbel-dílyas zsidóinkat tekintsük magyarnak s hasonlóképpen vállaljukhíres zeneszerző zeneművész cigányainkat s rajtuk keresztül valamennyiüket. Hová -máshová?-sorolhatnánk Őket? Hány Magyarországot, hány magyarságot tudnak elképzelni ezek a nemzetbontók? Ez nem fantázia dolga! De tisztesség nélkül, józanság nélkül, realitás érzék nélkül, előrelátás nélkül tényleg nem megy. Pedig nem rekedhetünk meg. Ez nem szimpátia-unszimpátia kérdése. A jövönk kérdése!
A szélsőséges médiák által felheccelt (mára újfent) zsidóellenessé váló egyre jelentősebb társadalmi rétegek észhez térítése a mostani demonizáló, populista politikai légkörben valóban nem tűnik rövid vagy közép távon megvalósíthatónak. Talán a történelem normális oktatásával vagy ehhez hasonló ismeretterjesztő cikkekkel lehet ez ellen a folyamat ellen tenni.
Ortega! A mai magyar társadalom nemhogy alkalmatlan erre a közbeszédre, hanem teljességgel alkalmatlan. Sajnos nem csak erre. Képtelen józanul, kultúráltan szólni a társadalmat/vagy valamely szegmensét érintő témákról.
Nem úgy mint az a nem is olyan távoli ország, Svájc, ahol azt tartják: legfőbb törvényünk a józan ész.
A magyar sajtó időnként nem él a magyar társadalomban. Ma a művelt média szerencsésebb, ha csak akkor szól (ír) a zsidóságról, ha valamiért nagyon muszáj. Ilyen időket élünk. Nem hat a józan észérv nemzeti történelmünkben betöltött szerepükről. Például, hogy ők finanszírozták az 1848-49-es szabadságharcot, és ha kellett, magyarabbak voltak a magyaroknál.
Magyarrá válásuk nyomon követhető törvénykezésünkben is. Valahol itt kezdődött: 1805. évi VI. törvénycikk Herczeg Csartorinszky Ádám magyar honfiuvá fogadtatik – és a sor végtelen. Kik ők? Miért akartak magyarrá lenni? A németes név a zsidóság jellemzője.
Sajnálatos, hogy az SZDSZ és a zsidóság közé egyenlőségjelet tesz az urban’s legend. A flaszterpletyka. Pedig a kezdeti SZDSZ sem azonos a történelemben eltűnő zsákmánypárttal. Sokan fognak még köszönetet mondani Gyurcsányéknak, hogy kivezették az SZDSZ-t a történelemből.
Szerintem a ma társadalmának légköre alkalmatlan a zsidósággal kapcsolatos bármilyen kérdés épeszű megbeszélésére.