Hetilap kereső

- Forrás: Gréczyblog

Még mindig tartom azt az állításom, hogy március 15-e és környéke kiemelkedően fontos időszaka lehet ennek a ciklusnak. Az elmúlt hetek és napok történései egyre inkább ezt a vélekedést erősítik bennem.

Alig egy hete szinte elfújta hajunkat a fideszesek megkönnyebbült sóhaja. Jaj, de sokan voltunk a gyűlöletből élők békemenetén, lám, mi vagyunk többen, a népünk még kitart Orbán mellett. Arra egész biztosan jó volt a vonulás, hogy akik azt hitték, Orbán most már tényleg csak titkos operaházi alagutakon fog közlekedni, és közel a rezsim bukása, egy kicsit elgondolkodtak. Amúgy Orbán és pártja helyzete egy cseppet sem javult, sőt. Az eljárások megindulnak ellenük, és a feketeleves, az IMF-tárgyalás még hátra van. Már a Valutaalap nélkül is elvesztettek több tízezer 2014-es elsőszavazót, akiket nem engednek egyetemre járni, meg azok nagy részét is, akik százezreket köhöghetnek ki az Orbán-Hoffmann-reform következtében tandíj gyanánt. IMF nélkül veszik el éppen az öregek nyugdíját és utazási kedvezményét. Ők három millióan vannak. Már az is elég lehet a bukáshoz, ha csak a fele azt gondolja, hogy ezekre soha többet nem szavazok, hanem visszamegyek a túloldalra, akkor legalább egy ideig volt 13. havi is. Szóval, nem igazán indokolt az amúgy is kínos Selmeczi Gabriella minden ellenzéki pártot leszóló, pökhendi közleménydömpingje.

Az ellenzéki oldalon is tisztábban látunk, még ha ettől nem is lesz derűs a kép. Az LMP-ben eldőlt, hogy Schiffer nélküli schifferizmus lesz. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz érdekeinek megfelelően szétverik az ellenzéki együttműködést, mondván, ők majd a parlamenten kívüli civilekkel kívánnak együttműködni. Ezek szerint nem a Szolidaritásra gondoltak, ugyanis ők hirdették meg az Ellenzéki Kerekasztalt - amely immár az LMP nélkül állhat fel. Szívük joga, ha ezt az utat választják, abban bízva, hogy a Fideszből esetleg leváló csoportok inkább őket választják. Szerintem ez az út járhatatlan, már csak azért is, mert előállhat még olyan helyzet az országgyűlésben, amikor az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-nek együttműködnie kell. Ha közösen szavaznak, vagy hasonló érvekkel ütnek egy kormánypárti javaslatot, azonnal a fejükre olvassák: azt mondtátok, "ezekkel" nem. Most akkor mégis?

Az MSZP dolgában is zavaros a kép. Szanyi Tibor indul az elnöki posztért. Első nyilatkozataiban kijelentette, milyen remekül dolgozott Mesterházy Attila, meg hogy ő csak az elsőszámú aktivista szeretne lenni. Egy nappal később már magabiztosan odamondta, hogy nyerni fog. Ha így lesz, az nyilván azt mutatja majd, hogy Mesterházy mégsem volt olyan jó és sikeres elnök. A Simon-Botka-meccs a választmány élén ugyancsak arra bizonyíték, hogy a párton belüli ellentétek nem Gyurcsány és platformja, valamint a többiek között húzódott. Ha úgy tetszik, nem az ő jelenléte volt a gond. Érdekes lesz látni, miben különbözik majd a két elnökjelöltnek, a párttagok és az ország számára ajánlott programja. Annyival azért beljebb van az ellenzék, hogy az MSZP is részt vesz a DEKA-ban, remélhetőleg ez így is marad, bárki lesz a párt elnöke.

A Demokratikus Koalíció erősödő önbizalmat mutatott, amit az is táplál, hogy ma már minden közvéleménykutató szerint van stabil negyedmillió szavazójuk. Alig három hónap alatt. Ezt ráadásul úgy érték el, hogy közben folyamatosan próbálják a pártot olykor balról, a Fidesz részéről folyamatosan, de magukat liberális tévedhetetleneknek tartott publicisták által is korlátok közé szorítani. A DK-ban nincsenek személyi konfliktusok, főleg olyanok lépnek be a pártba - ez a tagság majd hetven százaléka -, akik korábban egyetlen pártnak sem voltak tagjai. A Demokratikus Koalíció részéről egyértelmű a nyitottság az ellenzéki együttműködésre.

Hallatta a hangját a Jobbik is, amely önmagát nem demokratikusnak mondva, ezzel a bejelentéssel tudatosan tovább távolodott a Fidesztől. A romló életszínvonal mögött Orbánban csalódott szavazókat látnak és Vona Gábor tudja: a "békemenet" résztvevői tulajdonképpen nagyrészt az ő pártja jelszavával ("Nem leszünk gyarmat") sétáltak egyet.

Gréczyblog: Hosszú menetelés – 2014-ig