Hetilap kereső

- Forrás: Véleményvezér

A héten várhatóan elkészül a BKV-val kapcsolatos végleges koncepció a kormány számára. Mindenki, aki csak távolról is követi a városháza eseményeit, tudja, hogy a konkrét kérdés nem a probléma maga, hanem a Budapest irányításával kapcsolatos hatalmi harc egyik epizódja csupán. És bár jelenleg a főszereplőket Tarlós Istvánnak és Rogán Antalnak hívják, a probléma elsősorban nem személyi, hanem strukturális.

Mindenki Tarlós ellen

A konkrét ügy, amennyire azt követni lehet, arról szól, hogy a főváros állami segítséget kér a BKV életben tartásához. Miközben sejthető, hogy ez a segítség előbb-utóbb meg fog érkezni, még nyitott kérdés, hogy cserébe milyen politikai árat kell fizetnie a főpolgármesternek.

A külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy Tarlós István a Fidesz hatalmi strukturáitól a leginkább különálló, és a miniszterelnöktől magát leginkább távol tartó vezető fideszes politikus. Mint ahogy az is egyértelműnek látszik, hogy a kormányfő nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy tudatosítsa a főpolgármesterben, hiba volt lemondania országgyűlési képviselői mandátumáról.

A főpolgármester helyzetét természetesen nem könnyíti meg az sem, hogy Rogán Antal ötödik kerületi polgármester, a Fidesz által a fülkeforradalom végrehajtására kijelölt képviselői indítványok egyik rekordere jól érzékelhetően kinézte magának Tarlós székét.

De mindez csak a felszín, a bajok ennél sokkal fundamentálisabbak.

Eladósítás vagy semmittevés

Először is, bár a fővárosnak hivatalosan 1,7 millió lakosa van, annak infrastruktúráját mintegy 3 millió ember használja rendszeresen. Az ország úthálózatának szerkezetéből és vállalati elrendeződéséből fakadóan Budapesten keresztül halad az országon belüli és az országba bejövő kereskedelem és áruszállítási forgalom egy óriási része is. Ezen kívül Budapestnek természetesen el kell látnia számos olyan funkciót is, ami fővárosi szerepéből fakad. Erre pedig az 1,7 millió ember által jelentett erőforrás-mennyiség, illetve a vállalatok helyi adója nyilvánvalóan nem elegendő.

Ráadásul a kerületek és a főváros viszonya egészen különösen szerencsétlenül lett meghatározva. Hiszen miközben az alapvetően kerületi lakosság kiszolgálására összpontosító kerületi polgármesterek rendelkeznek a hagyományos polgármesteri funkció összes ismérvével, addig az összfővárosi szemléletet érvényesíteni hivatott főpolgármesteri pozícióval arányaiban lényegesen kevesebb hatalom jár.

A feladatokhoz és beruházási igényekhez képest eltörpülő erőforrások és szankcionálási lehetőség miatt a mindenkori főpolgármester vagy a semmittevés, vagy az eladósítás stratégiáját választhatja.

Egy erős ember kellene

Ebből a lehetetlen helyzetből a jelenlegi struktúra mellett csak az jelenthetne kitörést, ha a főpolgármester gond nélkül mozgósítani tudná az állami tartalékokat, vagy informális eszközökkel rá tudná bírni a kerületi polgármestereket a kooperációra. Magyarul: ha a főpolgármester egy fideszes erős ember volna, aki önálló hatalmi tényező a párton belül. Természetesen éppen ezek azok az emberek, akiket a kormányon lévő párt vezetője soha nem fog egy ilyen nagy politikai láthatóságot nyújtó szék közelébe engedni.

A budapesti főpolgármesteri pozíció tehát strukturálisan rendkívül gyenge, és úgy tűnik, a politikai logika azt diktálja, hogy az is maradjon. Tarlós István helyzete pedig egész egyszerűen reménytelen. A Demszky-féle felelőtlen eladósítás politikáját már nem követhető, így hát marad neki a sziszifuszi küzdelem, hogy történjen valami.

Véleményvezér: Mindenki Tarlós ellen: a helyzet reménytelen