Hetilap kereső

168 Óra írása

Babits Mihály új szobrának a Vérmezőn nagyon örültem. Marton László műve jól érzékelteti emberi alakját, esendő lényét -- írja a 168 Óra egyik olvasója.

Nem tetszett viszont az emlékmű mellett felállított kőfalon a kerület díszpolgárai által összeállított Babits-idézetgyűjtemény. Természetesen nem a versek ellen van kifogásom – egy szobor egy idézetet elvisel, húszat aligha. Megjelenítésük is vegyes: némelyiket az idéző kézírásával jelenítették meg, mások nyomtatott betűvel szerepelnek.

Az I. kerület természetesen maga dönti el, hogy kiket tisztel meg díszpolgári címmel. S bár csupa jobboldali celebritás szerepel, bizonyíthatom, hogy a baloldalon is tiszteljük és szeretjük Babits költészetét. Ám ízléstelennek tartom, hogy a maguk területén kiemelkedő személyek Babits – hogy mondjam – farvizén jussanak köztéri megjelenítéshez. Babits nem attól fontos, hogy X. vagy Y. őt idézi! És ők sem azért jelentősek, mert ismernek egy-egy Babits-költeményt.

Az idézetek tömege szerintem nemcsak műfajszerűtlen, de elvonja a figyelmet a szoborról, holott mégiscsak ennek kellene a középpontban lennie. A környék jeleseinek kedvenc Babits-verseit pedig talán egy emlékkönyvben kellett volna megjelentetni.

A közeli Logodi utca 31. alatt lakott a költő. A házon elhelyezett, szép, új emléktáblán is vers van – egy. Ez így helyes. Így stílusos.

A két emlékhely között húzódik a Bugát lépcső, amely mentén egyik fővárosi kedvencem, Logod középkori falutemplomának romjai düledeznek. Az épületet a második világháború előtt ásták ki, s azóta aligha folyt ott bármilyen karbantartás. A helyreállított alapfalak mára szétesőben vannak, s a kis park – a Himnusz szava szerint – lassan kőhalommá válik. A felső, Logodi utca felőli támfal ívei alatt hajléktalanok vertek tanyát, az egykor hangulatos terecske egyre kevésbé az.

Úgy gondolom, a két Babits-emlékmű felállításakor erre a műemlékre is eshetett volna némi figyelem.

Fábri Ferenc
E-mail