Hetilap kereső

168 Óra írása

Nem először akadt problémám az Elmű számláival, számlázási módjával és azzal a stílussal, ahogy velem mint ügyféllel bánnak.

Mélységesen egyetértek és együtt érzek Pálmai Margó olvasótársammal (2009, 20. szám).

Nem először akadt problémám az Elmű számláival, számlázási módjával és azzal a stílussal, ahogy velem mint ügyféllel bánnak. Pedig nem alkalmi ügyfél vagyok, hanem kétoldalú szerződéses viszonyban állunk.

Amikor az év elején módosítani akartam a számlázási ütemen és a fizetési módon, hónapokig nem tudtam ezt a két módosítást normális módon átvinni.

A levelezőjüket ki sem nyitják, sőt a külső levelezőről küldött e-mailjeimre sem válaszolnak. A faxon küldött levelemre is csak akkor válaszoltak hetek múlva, amikor a felügyeleti szervükhöz fordulással fenyegetőztem, akkor is csak az egyik kérésemet igazolták vissza.

A honlapjukon ígért folyamatos kapcsolattartás csak írott malaszt, kipipált kötelezettség. Senki nem ellenőrzi, hogyan működik, illetve mennyire nem működik.

Írtam panaszlevelet a Magyar Energia Hivatalnak is, de ők is illegalitásba vonultak, két hónapja semmi válasz. Már arra készültem, hogy írok az illetékes ombudsmannak. Amikor az ő elérhetőségét kerestem, azt láttam, hogy az ombudsman felügyelőbizottsági tag az Elműnél. Szóval ő is az Elműtől kapja a járandóságát!

A kör bezárult, ők egymást „ellenőrzik” az ügyfél mellőzésével, akit válaszra sem méltatnak.

Amiért most levélírásra szántam magam, az az, hogy tapasztalataim szerint egy jelenségről van szó. Ugyanezt a módszert követi a többi nagy mellényű szolgáltató is. Egymástól tanulnak.

Érdekes módon a kis cégek ezzel szemben készségesek, gyorsak, kielégítő és szakszerű válaszokat adnak e-mailen is, méghozzá 2-3 napon belül, ha kell, visszahívnak telefonon. Számomra az Elmű-szindróma bizonyítja, mennyire gyenge a civil kontroll, mennyire kiszolgáltatott a fogyasztó.

Vas István
E-mail