Érdekes olvasmány a Százalékos ügyek című levél a május 13-i Levélhullás rovatban. Mivel nem ma születtem, fiatalkori emlékeim is nagyrészt igazolják a levél fontosabb megállapításait. Ugyanakkor vitatkoznom kell a szerző néhány megállapításával. Valóban igaz, hogy 1948 tavaszától megjelentek a gyárakban, üzemekben a munkásigazgatók, akiket nemcsak „akartak”, hanem be is vontak a vezetésbe. Vissza kell utasítani Fried Ervin azon állítását, hogy „sajnos nagy részük buta és rosszindulatú volt”. Ez így nem igaz! Kétségtelen, nem volt egyetemi diplomájuk, és voltak közöttük vezetésre alkalmatlanok is, de a többség becsületesen megállta a helyét.

Mint 18-20 éves fiatalember abban az időben az egyik budapesti nagyüzemben dolgoztam. A volt tulajdonos, akit mi csak Lacinak neveztünk magunk között, 1948. március 24-én, az államosítás előtti napon a gyár teljes kasszájával, saját versenyautójával Nyugatra szökött. Az új munkásigazgató, akit ismertünk és tiszteltünk, mivel közülünk való volt, viszonylag gyorsan rendet tett a gyárban. Mi komolyan vettük a „Mienk a gyár...” jelszót. Rövid idő múlva a termelés mennyiségében és minőségében jelentősen javult, és a piackutatás is eredményeket hozott. Mindezeket tanúsítani tudom mint az akkori idők tanúja és tevékeny résztvevője, vagyis nem másoktól hallottam...

Nemes József
Orosháza

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére

1/5

Olvasta már?

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások
Összesen: 2 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Kamondi János

2010-06-03 08:38:34 #2

Nem értem, miért kell előítéletesen lehazudni a csillagot is az égről. A felszabadulás után nagy társadalmi változás ment végbe s az emberek hittek benne. S tettek is érte. Az én apám is szakemberből lett vezető ekkor. A másik oldalról éjszaka még rá is lőttek - szerecsére nem találták el. Élete végéig elismerte a szakma, ahonnan idővel más - művészeti területre tért át és ért el sikereket, de múltját, kollégáit sem új munkásságában, sem életvitelében nem tagadta meg. Ne írjuk át az ő történelmüket..

kezsi

2010-06-03 00:19:59 #1

Nemes József a visszaemlékezése közreadásával bátran vallott igazságot.Közel egykorúak lehetünk és tapasztalataink megegyeznek. Éveken át többségében nődolgozókat foglalkoztató fonodában dolgoztam.Az asszonyok egyrésze csak úgy Ottó-nak szólította a volt tulajdonos igazgatót az ötgyerekes családapát. Mégis elfogadtuk az új munkásigazgatót. Aki együttműködve a szakszervezeti és pártvezetőkkel fogadókész volt a munkásasszonyok személyes gondjai felkarolására is. Közrejártak a politikai vizsgálatba mondvacsinált okokból lefogott férjek kiszabadításában, folyamodtak a hadifogoly férjek mielőbbi hazahozataláért, a háborúban elpusztúlt lakásokhelyreállitásáért és megyszervezték a kollektívák segítségét részükre és még - még hosszan sorólhatnám. Mert ezek nélkül nem érthetjük annak az időszaknak a valóságát és igazságtartalmát.