Feleségemmel megnéztük az elhíresült Biszku-filmet. Egy 90 éves tömeggyilkos emlékezik vissza több mint 50 évvel ezelőtti tetteire. 56-ot következetesen ellenforradalomnak nevezi. A halálos ítéleteket a független Bíróság hozta, mondja. Független Bíróság 58-60-ban, még viccnek is rossz. A Párt nem szólt bele az ítéletekbe, pusztán az igazságszolgáltatás munkáját utólag értékelte. Megismétli: Mindig utólag.

Emlékezéseiben a Kádár-rendszer szóhasználatát, fogalmait használja. Látszólag nem tud, vagy nem akar szembenézni cselekedeteivel. A látszat ezúttal hitelesnek tűnik. Bár belelátni egy ember lelkébe nem lehet. Ezúttal úgy tűnik: valóban felmentést adott önmagának. Nem is felmentést, hiszen nem követett el semmit. Nála megállt az idő. Nem is 20, talán 30-40 éve.

Így vagyunk mi is, ismeretlen kisemberek. Ha tömeggyilkosok nem is vagyunk, kisebb-nagyobb bűnök mindannyiunk lelkiismeretét terhelik. Felmentést vagy legalábbis enyhítő körülményt mindig találunk. Bűnt nem követtünk el, legfeljebb kisebb hibákat.

Biszku nem kis ember volt. Nem kis bűnök terhelik a lelkiismeretét. (Én tudniillik azon a nézeten vagyok, hogy lelkiismerete mindenkinek van.) Valamiképpen mindenki számot akar adni magának cselekedeteiről. Nos, ez Biszkun nem látszik. Hangsúlyozom: nem látszik. Hogy belül, 90 éves, kissé nyilván már meszes agyában mi játszódik most, mi játszódott az elmúlt évtizedekben, nem tudjuk.

Mit lehet kezdeni ezekkel a – most már nem Biszkuról beszélek – kissé trottyos vén emberekkel? Az egyik zsidót ölt, a másik kommunistát, a harmadik 56-os forradalmárt, a negyedik "csak" verte vallatás közben a gyanúsítottat. Az ötödik megvádolta, a hatodik elítélte. Úgy is mint független bíró.

Itt élnek még köztünk. Szív- vagy cukorbetegek. Vérnyomáscsökkentőt szednek, kicseréltetik a pacemakerüket. Diétáznak. Rosszalkodik az epéjük. Háromszor megállnak, míg felmennek az első emeletre. Erkölcsileg bűnösök. Jogilag azok-e, nem tudom, nem értek hozzá.

Sokak szemében szánandó vénemberek. Sokak szemében a Gonosz földi megtestesítői. Talán így is van. Sokak szemében személyes ellenségek. Hiszen a "szerencsés" áldozatok közül is itt élnek még közöttünk. Ha nem az áldozatok, akkor az utódaik. Az árván felnevelkedettek, az apjukat a börtönben látogatók. A társukat éveken, évtizedeken keresztül nélkülözők. Mind egy-egy sérelmeket szenvedett közösség tagja. A sérelmet természetesen a közösség is őrzi.

A sérelmet, amelyet az igazságszolgáltatás se tudja már helyre hozni.

Amikor ezek a rémségek történtek, én még óvodás voltam. Ha Biszku elvtárs meglátogatja az óvodát, lehet, hogy barackot nyom a fejemre. Én meg azt gondoltam volna, a felnőttek mindig viccelődnek.

Bizony, a nagyok néha viccelődnek. És ez a vicc a kicsiknek néha nagyon tud fájni. (És pár évtized múlva ezekről a "viccekről" dokumentum-film készül.)

Vén Dániel

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére

1/5

Olvasta már?

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások
Összesen: 3 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Zanza

2010-08-27 17:48:49 #3

Az áldozatoknak már nem rendetlenkedik a vérnyomása. Legfeljebb megfordulnak a sírjukban, Biszku szavai hallatán. Nem, nincs felmentés a bűnére.

DONJ

2010-08-26 19:52:06 #2

Nagyon érdekes és megrázó az olvasói levél írójának gondolkodása. Sok dolog az, amiben nem lehet vitatni a megállapításait. A történelem azonban időnként nézőpontváltásra készteti az embereket, és ezért sem általános igazság, sem kollektív bűnösség nem állapítható meg. Kezdhetnénk azzal, kinek mit hozott az orosz bevonulás. Aki (mint ismerőseim)kéttömbnyire volt a kivégzendő zsidók között és csak a orosz csapatok mentették meg, a "felszabadításról " az ugyanazt érzi , mint akit "málenykij robotra" elvittek. Az a szerencsétlen kiskatona, akire 56 –ban ráfogták, hogy ÁVH-s, és felkoncolták, az hősi halott, vagy áruló volt. Biszku nem mondhatja, hogy semmi köze az eseményekhez, ha tudja a tükörben is állítani, hogy mindent helyesen tett, akkor a lelkiismeretével baj van. Ez a dilemma szinte azonos, a háborúk parancsra történő gyilkolási értékelésével.
Az is kérdés lesz majd, hogy a most az un”elszámoltatással” bűnöket elkövetőknek, mikor kell szembesülniük saját szerepükkel, és a kritika nélküli végrehajtással. A hatalom megtartása mindig áldozatokat követel, és csak a történelem teszi (ha tudja) helyre ezeket a dolgokat. Ezért szerintem, Balsainak, Budaynak, Papcsáknak, egyszer számot kell adnia, az általuk elkövettet törvénytelenségekről, csakúgy, mint a bizonyítottan korrupt politikusoknak.

feripapa

2010-08-26 14:02:30 #1

Valóban nagyon szomoru, de vélhetően ezt a cikket meg lehet majd ismételni 20-30 esetleg 40 év mulva, talán változatlan tartalommal...