Olvastam Boross Péterhez intézett levelét, és meghökkentem. Ön szerint a megszállt franciák 1940 után „szabotálták” a német közigazgatást. Ez – úgy általában – mélyen nem igaz.

Sajnálatos módon a francia rendészeti szervek éppoly derekasan kivették részüket az ottani zsidók deportálásából, mint – mondjuk – a magyar csendőrség. De ez még hagyján. A németek által nem megszállt francia területeken (vichyi kormány, Pétain marsall) a francia közigazgatás úgy végrehajtotta a „német akaratot” – kivált ellenállók üldözésében –, mint a pinty. Vezetőik jó néhánya ezért életével lakolt. A kollaborálásban olyanok is részt vettek, mint a későbbi elnök, a szocialista Mitterrand. Volt közös bűn, jócskán. Jellemző, hogy a németek egy ízben visszaengedték a megszállt Párizsba az árulók árulóját, az agg Pétaint, akinek az üdvözlésére vagy százezer ember vonult ki az utcákra. Az erről készült dokumentumfilmet a francia hatóságok elrejtették – valamikor a nyolcvanas–kilencvenes években volt először látható.

Az „ellenálló Franciaország” rokonszenves fikcióját a mélyen hazafias De Gaulle tábornok teremtette meg – vele szemben pedig nem volt apelláta. A franciák boldogan elhitték magukról az ellenkezőjét annak, amik voltak – amiképp hajlik erre ma és itt sok honfitársunk. Egy id. Antall, egy Koszorús ezredes: és máris kész a „nemzeti ellenállás” mítosza. Rákosiék aztán megteremtették a magukét: a sose volt, kommunista vezetésű nemzeti ellenállás mítoszát.

P. S. Önnek teljesen igaza van abban, hogy Horthy Miklós ne legyen példakép. Igaza van abban is, hogy Sztálin nem kívánta a kormányzót vádlottként a nürnbergi bíróság elé citálni, sőt – és ez a lényeg – azt sem forgatta a fejében, hogy kiadják Magyarországnak. Ennek oka talán nem köztudomású: Sztálin azért volt nagylelkű, mert Horthy tett egy tétova kiugrási kísérletet. Akik nem tettek (Antonescu, Tiso), azokat fellógatták. Amikor a brezsnyevi „resztalinizáció” idején elkészült a Felszabadítás című monstre szovjet filmeposz, abban Horthy Miklós – az itthoni kultúrpolitika legnagyobb döbbenetére – egy kedves, öreg, a németektől szabadulni akaró bácsi alakjában jelent meg.

Aczél Endre

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Vissza a lap tetejére

1/5

Olvasta már?

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások
Összesen: 4 db

Régebbi hozzászólásokat szeretném elöl látni

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

roly46

2011-04-13 11:49:52 #4

Horthy alatt sem volt ilyen szegénység Magyarországon, mint amilyen Orbán féle fülkeforradalom után szakadt a zemberek nyakába.

totalitás

2010-01-11 15:46:16 #3

Horthy Miklós, Antal József,Gyurcsány Ferenc tipusu politikusok okozták a legnagyobb kárt Magyarországnak.Horthyról a németektől kezdve az angolokon át az amerikaiak stb. állitották hogy primitiv hazudozó.Saját embere aki az angolokkal tárgyalt azt irta róla, hogy "primitiv szüklátokörü hazudozó".Gyurcsány nyiltan kijelentette, hogy Horthy "vállalható" politikus volt.Mondta mindezt egy olyan meggazdagodott politikus aki saját bevallása szerint "végig hazudtuk az éveket" összegzést adta magáról Öszödön.

janus

2010-01-10 19:34:00 #2

kiskakas:

Hát régen láttam már ilyen szép védőbeszédet!
Csak hibádzik egy pár helyen az érvelés és a történet.

Pl. Miért csak 17 évről beszél?Horthy 24 évig kormányzó volt.
A 37-44-ig tartó időt is illene elemeznie.A Kamenyec-Podolszki mészárlással,Jugoszlávia hátbatámadásával és a páratlan gyorsasággal végrehajtott deportálásokkal 44-ben.
És ne mentegetőzzön avval,hogy Horhy így nem tudott,meg nem akart meg miegymás...
Maga mondta.Ő hozta létre azt a rendszert,ami ezekhez vezetett.
Egy életút a végével kerek...

Összességében az történt,hogy az országot az egyik romhalmazból a másikba vitte!Nincs mit tisztelni rajta.Egy karrierkatonaként kezdte és sosem értett a nagypolitikához,sem a stratégiához nagyon.
Ők vígan kaszinóztak,mikor abból a 7-8 millió magyarból 3 millió éhezett vagy cseléd volt.

Ez is hozzátartozik az életművéhez!

kiskakas

2010-01-10 17:21:39 #1

Horthy Miklós 17 évéről - kicsit másképp, mint azt tanították

Tizenhét év. Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.
Épp ennyi, tizenhét évünk adódott -- hatalmas csapások sora után – végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1 639 479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára, 13 780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett. Új kórházat, 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma. 2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk -- magyar találmány alapján. Diesel-mozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!
Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel. Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek. Budapest (gyógy)fürdővárossá vált.
Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A közszolgáinak (közüzemi dolgozók, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.
Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve(!) eltöröltük a
máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust. No persze nem az 1990--2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, hanem egy másik időszakról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot -- vagyis a 1920 és 1937 közötti,
a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás.
Adataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó). A milliószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ezekből is egyet!
Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén -- a Csobánc utcai elemi iskola tanító-nője 275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó -- mondhatja az iskolázott olvasó --, de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba, s az általa gyártott Diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést. Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán -- tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia.
Gyermekei pedig -- óh, borzalom! -- a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen -- mai szóval -- "vesztesei" is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínségakciók, a tehetségmentő szolgálatok… Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a nagy gazdasági világválság -- épp a közepén! Közepette telt el. Hogyne lettek volna "vesztesek"! Hisz az egész Magyarország vesztes volt! És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt.
Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzetiszocializmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt. Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dőlt betűkkel fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzetiszocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére.
Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: érték-konzervatív. Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat – valószínűleg mind a kettő!
Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50%), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rendszer? A kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat – emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős
akaratú magyar vezető!

Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.

(És még valami: a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mikor lemondatták, mint mikor kormányzóvá választották.)

Csak azt kérem: adjátok tovább!