Hetilap kereső

168 Óra Online írása

A két táncba hívott partner azonnal kosarat adott, de sokakat mégis elgondolkoztatott Karácsony Gergelynek a kis magyar abszurdok sorába illő javaslata, miszerint pártja, az LMP kössön egyhónapos választási koalíciót az MSZP-vel és a Jobbikkal, s kétharmadot elérve töröljék el az orbáni alkotmányt, a demokráciát sárba tipró kétharmados törvényeket, majd rögtön írjanak ki új választást, és egymással versengve induljanak egy új demokratikus választáson.

Mondhatnánk: becsülendő hit, illúziókkal. Azért cinikusan hozzátehetnénk, hogy meglehetősen furcsán hangzik ez pont az LMP egyik vezetőjétől. A politikai szüzességét tavaly még annyira féltő párt ugyanis vastagon felelős a Fidesz kétharmados győzelméért. Ártatlansága, vagyis hitele megőrzése érdekében elutasított bárminemű közös indulást az általa politikai pedofilnak tartott MSZP-vel, majd őzikeszemmel pislogva csodálkozott, amikor a „perverz szadisták” nemcsak őt, hanem az egész társadalmat is leteperték.

A Karácsony-féle ötletet persze kapásból lapátra tette a szocik mindkét irányzata: a régi elvtársak ifjú titánjelöltje, Mesterházy Attila, illetve az érthetetlenül még mindig a pártban reménykedő Gyurcsány Ferenc is joggal szögezte le, hogy az antidemokratikus Jobbikkal semmiféle koalíciót nem tudnak elképzelni. Gyorsan emlékeztették is az LMP-t, hogy legutóbb még Zuglóban sem fogadta el az együttműködési ajánlatot...

A másik oldalról a Jobbik ugyanígy reagált: Duró Dóra témafelelős „több sebből vérző, meredek javaslatnak” nevezte az ötletet, és elképzelhetetlennek az együttműködést. Legutóbb pedig maga Vona Gábor is kifejtette: „Nem mindenféle hibrid szövetségben, nem létező szervezetekkel, erőkkel való összefogásban látjuk a kiutat.” Mindkét elutasító fél rámutatott: pártjuk számára éppen az lenne a hitelvesztés, ha összefognának az eddig szidott ellenféllel.

Az ördöggel való cimborálást elemzők azonnal emlékeztettek egy történelmi, meg egy minapi analógiára. Egyrészt a világháborús paktumra, arra, hogy Churchill és Roosevelt hogyan is szövetkezett egy antidemokratikus hatalom diktátorával, Sztálinnal a hitlerizmus legyőzése érdekében. Másrészt pedig az esztergomi példára: miért is tudott a Fidesz vezetése által mai napig támogatott, hajmeresztő vezetést produkáló Meggyes Tamás polgármester ellen nagykoalícióban kétharmadot elérni az azóta is Don Quijoteként küzdő Tétényi Éva. Méghozzá a most is felszólított pártok meglepő együttműködésével. Csak éppen más a helyi politika, ahol az emberek pontosan tudták, mit is képviselt az egykori kiskirály, akit bármi áron, de el akartak zavarni, s más a nagypolitika, ahol ennél bonyolultabb értelmi és főleg érzelmi motívumok határozzák meg a pártszimpátiát. Hiszen Esztergomban elhajtották ugyan az évtizedes polgármestert, ugyanakkor az egyéni körzetében bejuttatták, csakúgy, mint nyolc másik fideszes és egy független jelöltet.

Szóval senki ne legyen olyan naiv, hogy akár a legkisebb realitása lenne e szépnek tűnő, de illuzórikus antinarancsuralmi nagykoalíciónak. S ennek nem is a még mindig saját belső vitáikkal foglalkozó szocik lennének a legfőbb gátja. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a Jobbik szavazói rávehetők lennének egy „ellen-fülkeforradalmi” lépésre, de legfőképpen azért vagyok szkeptikus, mert ehhez lenne néhány szava a Fidesznek is. Márpedig az elmúlt hónapokban kimutatta foga fehérjét: hatalma megőrzése, sőt bebetonozása érdekében nem kell semmiféle országos „álkonzultáció”, bármilyen egyéni képviselői javaslatra egy emberként emeli fel a kezét a kádárira hajazó szavazógépezet. Akár az utolsó pillanatban is megszavaznának egy olyan törvénymódosítást, amely a helyzettől függően elősegíthetné hatalmuk megtartását. No, és ne feledjük, meg tudnak ígérni bármit a Jobbiknak, mint ahogy 1998-ban az utolsó percig kizárták a koalíciót a kisgazdákkal, azután mégis lepaktáltak Torgyán Józseffel. Hát pont Vona Gáborral ne tennék meg, aki éppen Orbán Viktor polgári köréből indult?

Az egyetlen esély egy valódi demokratikus olajfa-koalíció létrehozása lehet. Ennek megvannak már a csírái, hiszen április közepén biztató volt a Magyar Demokratikus Charta sokezres budapesti tüntetésén együtt hallgatni élőben a vezérszónok Gyurcsány Ferenc mellett az egykori SZDSZ-es Bauer Tamást, az MDF korábbi szóvivőjét, Kerék-Bárczy Szabolcsot, Iványi Gábor lelkészt, s videoüzenetben Heller Ágnest, Konrád György, Ungváry Rudolf és Görgey Gábor írókat, a párizsi Kende Péter akadémikust, a Bibó Társaság elnökét, Majtényi László volt adatvédelmi biztost, Pusztai Erzsébetet, az első Orbán-kormány egészségügyi államtitkárát, sőt még Pálffy G. István újságírót is. És ne feledjük, a válságkezelésben nemzetközileg is elismert Bajnai Gordon volt kormányfő Oszkó Péter pénzügyminiszterével létrehozta a Haza és Haladás Alapítványt, s remélhetőleg idővel ők is készen állnak majd a politikai színrelépésre.

Mártonffy Dániel
Budapest