Kárpótlás?
Szeretteim haláláért (anyámat, nagyanyámat Auschwitzban ölték meg, bátyám munkaszolgálatosként a Don-kanyarban „tűnt el”) soha nem kértem kárpótlást.
Nem akartam, hogy azt mondhassák: kifizették az árukat. Nem akartam pénzt véres kézből. Ugyanazok tették, akik akkor bilgeriben jártak, és ma ismét mutogatják magukat. Nem, ezek nem „a magyarok” voltak, ők átérezték a mi fájdalmunkat; együtt gyászoltunk azokkal, akiknek fiait az uralkodó rendszer nyári ruhában hajtotta ki az orosz télbe, a vágóhídra.
Olvasva 44. számukban a Természetes halál? című cikket, örülök, hogy nem aláztam meg magam.
Kaptam én kárpótlást azoktól az ezrektől, akiket tanítottam, akiket szerettem, és ők is szerettek engem; akiktől sohasem kérdeztem meg, milyen vallásúak. Amikor meghívtak külföldre, akkor sem tettem különbséget a nemzeti hovatartozás alapján. Minden embert annak alapján ítéltem meg, hogy milyennek bizonyult ő maga.
(Név és cím a szerkesztőségben)
HozzászólásokÖsszesen: 0 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!