Levélhullás
Az „angol beteg”, ahogy egy magyar látja
Láttam a tévében az angol választás lezárását és a volt miniszterelnök „elegánsnak” mondható távozását.
Valamiért nagyon szomorú lettem. Eszembe jutott megint a 2002-től tartó illegitimitási, aljas hisztériakeltés, a vekker, a Kossuth tér, 2006. október 23., és nem tudom elfelejteni ennek egyik szellemi atyját, a most győzelmének varázsában sütkérező, régi-új miniszterelnököt és felelősségét.
Vajon egyedül vagyok így? Nem hiszem. Persze nem lehet több száz éves angol mentalitást húsz év alatt megtanulni. Tudom, ott is le fog mondani pártjában a volt miniszterelnök, elindul a harc és a számonkérés, talán még a bűnbakkeresés is, de valahogy úgy gondolom, nem hatja át majd az egész társadalmat. Mi meg nem akarunk tanulni. Nálunk a másik megalázása és kirekesztése, gyalázása a nyerő szindróma a mostani többségben. Nincs megértés, nagyvonalúság, gesztusok, szakmai viták, csak vak gyűlölet.
Nem szeretnék soha angol lenni, de szeretnék úgy ébredni, ahogy egy választás után az egyszerű emberek valószínűleg ott teszik. Dolgoznak (ha van munkahelyük), este söröznek baráti körben, megtelt futballpályákon vezetik le győzelmi kényszerüket, és aki akar, elmegy a saját pártjának szervezeteibe, ha éppen olyan a hangulata.
Lehet, hogy minderről csak álmodom, de olyan jó végiggondolni, és olyan rossz felébredni.
Végvári József
E-mail
HozzászólásokÖsszesen: 5 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Más a kultúránk! Ott meg sem értenék, ha megkérdeznénk, mi náluk a mély-angolok és híg-angolok számaránya. Ott hányan követelik vissza az elvesztett Indiát, Kanadát, Ausztráliát, Dél-Afrikát, Egyiptomot, Palesztinát vagy a renegát USA-t? Mi itt tele vagyunk kicsinyes, kibeszéletlen, zavaros konfliktusokkal és ellentmondásos történelmi mítoszokkal. Kell még pár száz év, hogy tanuljunk, higgadjunk: úgyis a munkánk minősége alapján mér meg a világ, nem a saját értelmezésünk alapján megírt dicső múltunk alapján. Szingapúr az előremutató példa, amely kemény tanulással és munkával a világ versenyképességi rangsorának mai éllovasa, nem pedig a sírva vigadva gyászolható kihalt régi, hős népek!
"Mi kell ahhoz, hogy a gonoszság uralomra jusson a világban? Cak annyi, hogy a jó és igaz emberek egykedvűen és tétlenül üljenek."
A többség békét akar és csendben teszi a dolgát. Csak sajna ezzel épp az ellenkező tendenciát segítik elő, igaz nem tudatosan.
OFF
Nagynepappe-vel létrehoztunk egy fórumot az otvenentul.hu-n: közélet, politika => 168 óra fun
Szívesen várunk mindenkit, aki csatlakozna hozzánk egy kis barátkozásra.
Elnézést az OFF-ért.
Természetesen nincs egyedül kedves Végvári József. Abban is biztos vagyok, hogy a többség békét akar, csendben tenni a dolgát, azért is maradtak olyan sokan távol az urnáktól.
Vagy menjünk távolabb! Obama győzelme után McCain beszélt hívei előtt. Elismerte Obama győzelmét, és amikor Obama neve elhangzott, akkor az összegyűltek elkezdtek fujjolni (finoman persze). McCain a kezével tett egy csitító mozdulatot, majd folytatta: Obama mindannyiunk elnöke, az enyém is, stb. Hát így valahogy. Nem, Tisztelt Uram, nincs egyedül. Így volna helyes, mi több: így lenne jó. Még pár száz év. Addig meg kibírjuk féllábon is.